Népszavazások: Brexit, Magyarország

„A luxemburgi külügyminiszter pedig – csakúgy mint pár hónapja spanyol kollégája – az EU halálát vizionálta, »ha uniós kérdéseket népszavazással döntenek el«. Sőt a Brexit óta előkerült a megunhatatlan »a nép hülye« érvkártya is: a helyzetet elemezve sokan arra jutottak, hogy amíg a konszolidált, értelmiségi, civilizált városi intelligencia a britek bennmaradására szavazott, a mucsai, lábszagú, proli, tudatlan és beszűkült agyú vidéki/városi munkásság a távozásra.

Azonban mivel utóbbiak alkották a többséget, most kiderült: a többség tanulatlan hülye, mert nem úgy szavazott, ahogy az elvont és nagybetűs Demokrácia apostolai azt elképzelték. Nem tudom megállni itt, hogy ne hozakodjak elő a városi legendával, azzal, hogyan is korholta Kun Béla 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukásakor a forradalom áldásaira méltatlanná vált munkásságot: »Gyáván visszaéltek a beléjük vetett bizalommal! Csak egyelőre odázzuk el a kommunista világuralmat, mert a proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!«

Én a magam részéről – önös magyar érdektől vezérelve – nem tartom jó lépésnek a Brexitet, de ne higgyük, hogy Magyarország nem fogja megkapni a magáét, ha szavazópolgárai többsége a szuverenitás védelme mellett teszi majd le a voksát ősszel. Mert – ahogy fentebb említettem – a magyar népszavazás a szuverenitásról (is) szól: arról, hogy adtunk-e felhatalmazást az uniónak arra, hogy tagállami (ország­gyűlési) hozzájárulás nélkül kényszer-betelepítést erőltessen Magyarországra.”