Álmok álmodói

„A németországi tragikus esetek azt mutatják, hogy immár nemcsak a klasszikus iszlamista terroristákkal, hanem a labilis idegzetű, a társadalom perifériáján élő, frusztráltságukban kapaszkodókat kereső, s azt adott esetben akár felszínesen is az iszlámban megtalálókkal van dolgunk. Nem utolsósorban azért, mert a nem európai gyökerűek immár többmilliónyian vannak. Az elmúlt jó két évtizedben alaposan megváltozott a német városok arculata. Míg korábban a jobb életre vágyók Afrikából vagy a Közel-Keletről mindenekelőtt a volt gyarmatosító országokba, Franciaországba, Belgiumba vagy Nagy-Britanniába mentek, addig a globalizáció kitágította a lehetőségeket, s a többség immár a leginkább vonzó szociális rendszerrel bíró államokba, mindenekelőtt Németországba törekszik.

Az elmúlt évek rövidlátó és bűnös nyugati politikája ráadásul olyan helyzetet teremtett a Közel- és Közép-Keleten, valamint Észak-Afrikában, amelynek következtében hirtelen milliós nagyságrendben zúdult rá Németországra a menekültek és gazdasági migránsok áradata. Ezzel a tömeggel ma már a mégoly precíz, gazdag és befogadó német kormány sem nagyon tud mit kezdeni, ami egyaránt frusztrálja a hiú álmokat kergetve több ezer kilométerről érkezőket és az őslakosokat. A helyzetet csak súlyosbítja az egyre akutabbá váló probléma átpolitizálódása. S az őrülettel keveredő félelem állapotában aktivizálódnak a pszichésen terhelt mániákusok. A münchenihez hasonló, alapvetően nem iszlamista gyökerű ámokfutások csak szaporodni fognak. Ezeket az eseteket saját hatékonyságuk felnagyítására felhasználják az iszlám szélsőségesek, mint ahogy a rendpárti európai politikusok is, míg az egész kérdéskörre rátelepül a propaganda.”