Állj ellen a Pokémon Gonak

„A valóság újratérképezése a Pokémon Go által nem reagál a társadalmi létezésre, és érdektelenül áll hozzá; egy objektív fantasy ez, elvont és központosított. Az objektivitás itt a probléma, nem a fantasy - nem lenne semmi gond a játékkal, ha egyszerűen egy képzeletbeli világot adna, amelyben rohangálhatnánk, de a benne bemutatott világ valódi, és korlátai mindenhol fullasztóak.

A játék közben látott térkép a környékedről egy GPS térkép, egy olyan valami, amit eredetileg azért hoztak létre, hogy segítse az irányított rakéták tájolását. A Google térkép nyomasztó szürkéjét felváltja egy élénk zöld szín, amely ugyanolyan eltakaró és mindent felemésztő, függetlenül a néhány bolyhos felhőtől a képernyő felső sarkában. Az épületek üres, zömök téglalapokként jelennek meg. Lehetnek felhőkarcolók vagy kunyhók, teljesen mindegy. A játék egy katonai szatellitből veti a szemét a világra az űrből, az érzékelt létezésre teljesen érdektelen, az emberi léttől végletesen idegen. (…)

Eme felturbózott valóság aktív változtatásának lehetősége egyedül a cég vezetőinek áll hatalmában, és így a gyerekjáték hatalma az eredeti felhalmozás és elidegenedés újabb körének esett áldozatul. A világunk nem változik át teljesen; ehelyett egy újabb réteg helyeződik erőfeszítés nélkül a mindennapi élet unalmához.

A Pokémon Go játékosának az engedelmeskedés a parancs. Valódi emberi testeket szelídítenek meg és irányítanak a csábító virtuális csalik: játékon belüli tételeket vásárolhatnak vállalkozások, melyekkel becsábíthatnak vásárlókat üzlethelyiségeikbe; az állam valószínűleg el tudna nyomni egy felkelést is azzal, ha többszáz ritka Pokémont szórnának el a központi tértől távol. Ha ahhoz lenne kedvük, a játék készítői leugrathatnának embereket sziklákról, elküldhetnék őket vonatsínekre bolyongani, vagy erdőtüzekbe rohanni.”

*

A szöveg eredetileg a Jacobin magazinban jelent meg, a Kettős Mércére Pósfai Orsi fordította le.