Orbán Viktor: Fél éve még senki nem akart hallani a békéről, ma pedig mindenki erről beszél (VIDEÓ)
Ez a magyar elnökség legnagyobb eredménye.
Nálunk a miniszterelnök akar kilépni, szemben egyelőre a magyarok többségének akaratával, míg az angoloknál ez pont fordítva volt.
„Az angol népszavazás sokkoló eredménye nyomán egyre szélesebb körben emlegetik a következő lehetséges kilépőként Magyarországot. Van azonban egy lényeges különbség, amit az elemzők nem említenek. Nálunk a miniszterelnök akar kilépni, szemben egyelőre a magyarok többségének akaratával, míg az angoloknál ez pont fordítva volt. Miniszterelnökünk szándéka nem új, hiszen Brüsszel-ellenes szabadságharcos retorikája a 2010-es győzelem után azonnal elkezdődött, sőt emlékezhetünk szavaira első kormányzása idejéről, amikor ő vezette a csatlakozási tárgyalásokat: »Van élet az unión kívül is«. Akkor is úgy éreztem, hogy ez nem tárgyalási taktika, hanem őszinte, mélyről jövő mondat, és ha rajta múlik, nem lépünk be. Ő ugyanis erős vezetőként nem viseli hatalma korlátait. Következesen felszámolta az elvileg független kontrollnak szánt intézmények függetlenségét és az unióban az utolsó felszámolandó korlátot látja.
Ellenzéki érzelmű barátaim sokáig nem osztották véleményemet a kilépési szándékról, mondván, hogy akkor mivel tömné a hozzá közel álló zsebeket. Ezt az érvet soha nem osztottam. Úgy gondolom, hogy számára fontosabb a hatalom korlátjainak felszámolása, mint a GDP átlagosan kb. 4%-át kitevő uniós pénz. Nála a pénz ugyanis nem cél, hanem eszköz a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Tehát arról a pénzről, amelynek ára a hatalom korlátozása, inkább lemond, mint ahogy lemondott, sőt idő előtt visszafizette (helyesebben visszafizettette velünk) a piacinál jóval alacsonyabb kamatozású IMF-hitelt is. Továbbá az is valószínű, hogy korlátok nélkül az uniós források nélküli 96 százalékból többet is ki lehet venni, mint a 4% uniósból, hiszen ez utóbbiak a felhasználását több-kevesebb sikerrel, de ellenőrizni is próbálják.
Mielőtt a kilépési szándék bizonyítékait sorolnám, pár mondat arról, mit is jelent számomra az Európai Unió.
Egy személyes élménnyel kezdeném az ötvenes évekből: 6-7 éves lehettem, amikor a rádióban először hallottam valami »szén- és acélközösségről«. Megkérdeztem édesapámat, mi a csuda ez, amire ennyit válaszolt: Ez arról szól, hogy Európában ne legyen többet háború, sőt ne legyenek határok sem, és ha mi is oda tartoznánk, akkor nem lenne kérdés többé, hogy Erdély a románoké vagy magyaroké, mert mindannyiunké lehetne, úgy hogy ott saját kultúránkat és hagyományainkat szabadon megőrizhetjük, és közben együtt élünk békében. Ez maradt meg bennem felnőttkoromra is az Európai Unió álmáról, de sokáig nem remélhettem, hogy valaha mi is részesei lehetünk ennek az álomnak.”