Piers Anthony: Roogna-kastély

2016. július 12. 09:09

A könyvnek isteni a humora, tele van meglepő, csavaros kalandokkal, ám furamód van mondanivalója toleranciáról, barátságról és felnőtté válásról is.

2016. július 12. 09:09
ekultura.hu

A Roogna-kastély – nem meglepő módon – ugyanúgy pikareszk fantasy-kalandregény, mint az elődei. Dort azonban minden eddigi szereplőnél jobban megkedveltem, a második kedvencem pedig természetesen Ugró lett, a múlt világában a varázslatnak köszönhetően óriássá váló pók. Valószínűleg épp ezért zavart, hogy a borító mindkettejüket olyan taszítónak ábrázolja: minél jobban megismertem ugyanis őket, annál inkább úgy tartottam, hogy Ugró kifejezetten szép pók, Dor pedig, nos, ő az ideális Hős… És ez az érzésem csak olyankor múlt el, amikor becsuktam a könyvet és újra megláttam a fedelét…

A könyvnek isteni a humora, tele van meglepő, csavaros kalandokkal, ám furamód van mondanivalója toleranciáról, barátságról és felnőtté válásról is. Nem is beszélve a kapcsolatteremtésről, kedvenc sci-fi témámról, amellyel ezúttal fantasy köntösben találkoztam. Vajon kivel a legnehezebb megértetni magunkat: egy nyugodt, intelligens pókkal, egy rendkívül gőgös bútorral vagy egy rémült és rosszindulatú emberrel?

Mindenkinek csak ajánlani tudom a Roogna-kastélyt, amely akár arra is kiválóan alkalmas, hogy életünkben először belépjünk vele Xanth – ezúttal időutazásos – világába. Magamnak pedig azt kívánom, hogy ne kelljen ismét két évet várni a következő, negyedik Xanth-regényre...

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!