„A Roogna-kastély – nem meglepő módon – ugyanúgy pikareszk fantasy-kalandregény, mint az elődei. Dort azonban minden eddigi szereplőnél jobban megkedveltem, a második kedvencem pedig természetesen Ugró lett, a múlt világában a varázslatnak köszönhetően óriássá váló pók. Valószínűleg épp ezért zavart, hogy a borító mindkettejüket olyan taszítónak ábrázolja: minél jobban megismertem ugyanis őket, annál inkább úgy tartottam, hogy Ugró kifejezetten szép pók, Dor pedig, nos, ő az ideális Hős… És ez az érzésem csak olyankor múlt el, amikor becsuktam a könyvet és újra megláttam a fedelét…
A könyvnek isteni a humora, tele van meglepő, csavaros kalandokkal, ám furamód van mondanivalója toleranciáról, barátságról és felnőtté válásról is. Nem is beszélve a kapcsolatteremtésről, kedvenc sci-fi témámról, amellyel ezúttal fantasy köntösben találkoztam. Vajon kivel a legnehezebb megértetni magunkat: egy nyugodt, intelligens pókkal, egy rendkívül gőgös bútorral vagy egy rémült és rosszindulatú emberrel?
Mindenkinek csak ajánlani tudom a Roogna-kastélyt, amely akár arra is kiválóan alkalmas, hogy életünkben először belépjünk vele Xanth – ezúttal időutazásos – világába. Magamnak pedig azt kívánom, hogy ne kelljen ismét két évet várni a következő, negyedik Xanth-regényre...”