A politika színház! Miért Trump a főszereplő?

„Trump tökös gyerekként jelenik meg a választók előtt, aki pénzzel, hatalommal és kapcsolatokkal mindent elér, amit akar. Ez máris tetszik azoknak az állampolgároknak, akik úgy gondolják, hogy az ország vezetése az utóbbi időben elgyengült, különösen ami a külpolitikát illeti (terror, kereskedelem, bevándorlás). Vezetéselméleti kutatások igazolják, hogy a követők (esetünkben az amerikai választók) azt a vezetőt tartják igazán megfelelőnek, akire példaképként tudnak tekinteni.

(...)

Ugyan a politikai verseny feltétele, hogy a versengő felek felismerjék ki barát (mi) és ki ellenség (ők), Donald Trump az egész politikai kampányát erre építi. Olyan külső ellenségképet keres és talál, amellyel szemben ő és követői meg tudják határozni magukat: meg tudják fogalmazni az értékeiket és helyüket. Ennek leegyszerűsítve három eredménye lehet: az egyértelműen Trump-követők még inkább ragaszkodnak hozzá, a politikai ellenfelek követői még inkább távolodnak tőle, a középen álló ún. medián szavazók pedig a számukra aktuálisan fontos ügyek mentén vagy egyetértenek vele vagy nem, de újabb támogatókat közülük nem feltétlenül tud megnyerni magának.

Hogyan éri el egy vezető a céljait? Hogyan old meg bármit? Donald Trump kihasználja a tényt, hogy még nem vállalt politikai szerepet, tehát kvázi kívülről száll be a politikába. Ugyanakkor egészen egyszerű üzenetekkel azt hangsúlyozza, hogy sikeres üzletember (Tudom, hogyan kell dolgokat megoldani!). Ez a kettősség az amerikai választók felé a következő üzenetet juttathatja el: Donald Trump sikeres az üzletben és még nem bukott meg a politikában, tehát sikeres lehet a politikában is.”