Lazítás vagy megszorítás?

„Közvetlen gazdasági bajaink nincsenek. Lehetnek viszont, ha nem költünk többet kutatás-fejlesztésre és oktatásra. Egyébiránt egy ország közpénzügyeinek fenntarthatóságát ma már nem a költségvetési hiány, hanem az ország adósságának GDP-hez viszonyított aránya jelzi. Miközben ezek a mutatók az Egyesült Államoktól Japánon keresztül Angliáig nőttek, nem is kevéssé, addig a magyar adósságráta csökkent. Ez azt jelenti, hogy a mai helyzet nem hasonlít az elmúlt évtizedekhez, amikor a külső adósság „menedzselése” kényszerpályára vitte az egész gazdaságpolitikát.

Közben óriási - hitelességi – tartalék az is, hogy hazánk kint maradt a finanszírozási piacon. Megszűnt a nemzetközi színvonalat sokszorosan meghaladó kamatszint, és az árstabilitás is kialakult – gyakorlatilag nincs infláció. Mindez pedig nem pusztán az állam, hanem a vállalkozások és a háztartások számára is kiszámíthatóbb környezetet jelent.

Úgy tűnik, a kormány számára a lényeg a fenntartható növekedés, miután a jegybankok – globális értelemben - kifogyni látszanak a tűzerőből. De a fiskális politika talán segíthet – ha lesz némi gyeplőlazítás, az nem cél, sokkal inkább eszköz.

Lazítás vagy megszorítás? A számok tükrében maradjunk annyiban: költségvetés – kis hiánnyal.”