Volt például valami társadalmi igazságtétel érzete annak, amikor 2010 után az új csókosok bejelentkeztek a régiek vagyonának egy részéért. Utóbbiakban pedig fel sem merülhetett, hogy a nyilvánossághoz vagy a bírósághoz forduljanak, hisz pontosan tudták, hogy senki nem állna ki mellettük. Ugyanakkor mindenki tudja – ők is, mi is – hogy amikor ez a rezsim bukik, a mostani kliensektől is el fogják venni a vagyonuk számottevő részét. Ezért aztán ők is azt teszik, amit az elődeik: külföldre menekítik a pénzt, hátha így többet sikerül majd megőrizni belőle.
A mi „nemzeti” oligarchiáink éppen úgy nem Magyarországon parkoltatják a vagyonukat, mint posztkommunista oligarchiáink, vagy éppen azok a csúnya multik.
Ilyen bizonytalan tulajdonviszonyok közt még a helyi hatalmasok is félnek Magyarországon befektetni a pénzt.”