Frontvonalban

„Azon azonban mégiscsak érdemes elgondolkodni, hogy a tévének nyilatkozó nagykanizsai pedagógusok egyszerűen »frontvonalban álló«-nak minősítették önmagukat, így jelezve, hogy most még harcolnak a gyerekek érdekében a katasztrofális diktátumok ellen, de rettegnek attól, hogy nyáron beindul a jogszabálygyár, és ősztől még rosszabb lesz minden, mint volt. Mert most sem az a baj, hogy túl sok kémiát tanulnak a jövő marósai, hanem hogy az állam összesen nem foglalkozott annyit a teljes szakképzéssel, mint mondjuk a hit- és erkölcstan tantárggyal. Pedig a tizennégy év feletti korosztály kétharmada itt tanul. Háromból két gyerek, akikről a hatalom Parragh László kamarai elnök nyomán annyit tud, hogy „szakmai gyakorlatuk” révén prímán csökkenthetik az iparban a termelési költségeket.

Aki munkadarabot lát a gyerekben és ellenséget a pedagógusban, az bizonyosan nem ért egy szót sem Sulyok Blanka magyartanár nyílt leveléből, amelyben azt próbálja elmagyarázni, éppen ez az elit gimnáziumok alatti világ az, ahol nagyon nagy szükség lenne a képességfejlesztésre, az általános műveltség hézagainak bestoppolására, az élethosszig tartó tanulásra való igény megteremtésére és módszerei elsajátíttatására. Aki itt akar ész nélkül új tantervet fabrikálni és sürgősséggel be is vezeti, csak mert megmondta, az nem egyszerűen felelőtlen, hanem szándékosan okoz kárt. Pár év múlva mondhatja majd, hogy pardon, túltoltuk a biciklit, de a gyerekek eltolt éveit senki sem tudja visszaadni.”