A szakszervezeti zsarolás és a sztrájk fellegvárában még ottani mércével mérve is eldurvult a helyzet az utóbbi hetekben-hónapokban.
„Ha eddig nem hallott róla, akkor néhány héttel a futball-Eb előtt még nem késő: Franciaországban elszabadult a pokol. Na jó, ez persze túlzás, de tény, hogy a szakszervezeti zsarolás és a sztrájk fellegvárában még ottani mércével mérve is eldurvult a helyzet az utóbbi hetekben-hónapokban.
Kedden már odáig jutott a dolog, hogy nagyjából elfogyott a benzin a franciáknál a sztrájkhullám miatt, a legutóbbi hírek szerint már 4600 francia kúton nem lehet tankolni, de az előző hetekben is volt rendesen fesztivál. Beszüntették a munkát a vasutasok, a légi irányítók, a tanárok, a kórházi és múzeumi dolgozók – valószínűleg kevesebben voltak, akik nem sztrájkoltak március óta, mint akik igen. Eközben a diákmozgalmárok meg azzal múlatták az időt, hogy a rendőrökkel kergetőztek.
De miért sztrájkolnak meg verekednek a rendőrökkel? Röviden arról van szó, hogy François Hollande szocialista elnök kicsit lazított a közgazdászok által sokat bírált munkajogi törvénykönyvön. Ez utóbbi egy elképesztően bonyolult, 3500 oldalas szöveg, amely nagyon erős védelmet biztosít a munkavállalóknak a munkaadókkal szemben.
Ez nagyon sok embernek nem tetszik, ezért törnek-zúznak-munkabeszüntetnek. Bár Franciaországban nem ritka az ilyesmi, azért az még ott se szokott előfordulni, hogy benzint sem lehet kapni a népharag miatt.
Mit tud ez a törvény, amit védeni kell?
Hivatalosan 35 órás munkahetet ír elő (efölött túlóradíj jár).
A munkaidő vége és a következő napi kezdés között legalább 11 órás szünetet kell biztosítani a munkavállalónak, hétvégenként pedig legalább 35 órát.
Az első 8 túlórára 25 százalékos prémiumot kell fizetni, a továbbiakra 50 százalékot. Ez iparági szakszervezeti megállapodások alapján csökkenthető, de nem mehet 10 százalék alá.
Nagyon szigorú feltételekhez köti a dolgozók elbocsátását, a kirúgások esetén elég magas kompenzációs igény nyújtható be.
A minimálbér 1457 euró.
A törvénymódosítás célja alapvetően a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, és ezáltal a munkanélküliség csökkentése.
A lényeg, hogy könnyebben és olcsóbban lehessen kirúgni és felvenni embereket.”