Miért a sorosozás?

„Adott egy saját erejéből gazdaggá lett világhírű magyar – Soros György –, aki nem kastélyokat és jachtokat vásárolt magának, hanem szülőföldjének felszabadítására áldozza pénzét. Segített lebontani a szocializmust, támogatta és képeztette a potenciális ellenzéket. S tette mindezt azért, hogy azt a pályát, amit ő befutott, mások – magyarok, és lengyelek, románok és ukránok – is befuthassák, akár saját hazájukban. Igaz, nem labdarúgó-stadionokat épített, hanem egyetemet alapított, és nem saját képét igyekszik a városra kényszeríteni, hanem kutatásokat finanszíroz, ami segít megoldást találni a válságokkal küszködő világban. Ez az ember – nem mellékesen – utaztatta és képeztette a Fidesz-nemzedéket is. Vajon mit mondhatott, ami a vezért így kiakasztotta? Lehet, örök rejtély marad, bár a végén még az is kiderülhet: az egész csak félreértés volt. De ma a kormánypropaganda százmilliókat költ a sorosozásra. (…)

A megtámadottak és megsemmisítésre ítéltek mindegyike arra emlékezteti a vezért: régen más volt, másban hitt és mást hirdetett. Ez magyarázza a corvinusozást is: a visszatérő igyekezetet, az egyetemet megsemmisítsék, vagy ha ez nem megy, szétszedjék és feldarabolják, de mindenképpen kinevezzenek egy olyan »helytartót«, aki, ha parancs jön, vagy akár a maga kezdeményezésére csicskáztatja a tanárokat. Soros, a filozófusok és Iványi Gábor is puszta létükkel az egykori és a mai Orbán közötti különbséget jelzik. És pontosan ez az, amitől minden vezér retteg: szembenézni az elhagyott eszmékkel, a megcsalt ideálokkal, a becsapott barátokkal és a hitüktől megfosztott harcostársakkal. Vigyázzon tehát mindenki, aki még emlékszik a régi Orbánra, és akire – valami miatt - az új Orbán még emlékszik.”