Nagyvizit

„Kialakulóban van tehát a szakmai egyetértés arról, hogy legyen akár kevesebb, de igazán jól működő nagy kórház, amit pedig csak lehet, lássanak el egynapos kezeléssel, minél kevesebb kórtermi tartózkodással. Jelenleg – mondjuk ki bátran – a kórházak jelentős része csalni kényszerül, gyakori tapasztalat, hogy papíron jóval több napig tartják bent a beteget, mint valójában, így nyernek a finanszírozáson, és próbálják foltozni a lyukakat. Az adósság mégis mindig újratermelődik, aztán állam bácsi meg olykor rendezi a számlát. A szakemberek között már téma, hogy a felsőoktatáshoz hasonlóan az egészségügyi intézményekben is be lehetne vezetni a kancellária-rendszert, most pedig az Állami Számvevőszék ellenőrzés-vezetője nyilatkozta azt: elkerülhetetlen, hogy a »kórházak pénzügyeinek irányítását is megerősítse az állam«. Merthogy, fejtette ki, súlyos gazdálkodási hiányosságok, közbeszerzési anomáliák jellemzik az egészségügyet. Kérdés persze, hogy egy gazdasági szakember miként jut majd egyezségre az orvosokkal, akik meg azt mondhatják: nekik a gyógyítás az első. A változtatás – legyen bármilyen – tényleg nem járhat azzal, hogy a szolgáltatásokat eleve nehezebben elérő emberek egy része még távolabb kerül attól, amit kissé naivan esélyegyenlőségnek hívunk. De a feneketlen zsák modellen is sürgősen változtatni kell, és a szigorúbb ellenőrzés a viták dacára viszonylag könnyen bevezethető. Ha a kormányzat akarja, lesz. De a neheze, a rendszer bátor megújítása csak utána következik. Abba pedig eddig mindenki belebukott.”