A totalitarizmus tapasztalata és a betanított szöveg

„Rioufol is tudatában van, hogy a társadalom a jövőben többarcú lesz a mostani Janus-arc helyett, de nem fogadja el a multikulturalizmus ravasz ideológiai vállra emelését. Az erkölcsprédikátor és antirasszistázó baloldali entellektüelek nem emelik fel szavukat az erősödő muszlim antiszemitizmus ellen, mert az a »sokféleség« (diversité) kivételezettjeitől jön. Pótcselekvésként viszont a kelet-közép-európaiakra és a saját, a Vichy-rendszerben élni kényszerülő nagyapáikra aggatják az antiszemitizmus jelvényét. Az őshonos francia lakosság gyanúsítgatása például a homofóbiával, magára hagyása öregedő gondjaiban időzített bombaként ketyeg.

A nemzetközi rendnek azzal a paradoxonnal kell megbirkóznia – írja Henry Kissinger Világrend című művének 377. oldalán –, hogy kibontakozása a globalizáció sikerétől függ, ugyanakkor e folyamat olyan politikai reakciót vált ki, amely gyakran a kitűzött célok ellenében hat. A globalizáció gazdasági vezetőinek kevés lehetőségük van arra, hogy a politikai folyamatokkal is foglalkozzanak. Ezek irányítói viszont kevés motivációt éreznek a hazai támogatottságuk veszélyeztetésére azáltal, hogy előrevetítik a lehetséges gazdasági vagy pénzügyi problémákat.

A kihívás így a kormányzásra hárul. A felelősséget a gyáva kormányok rendre a többségi társadalomra hárítják az ideológiai villanypásztoraik segítségével. Ilyen téma a bevándorlás és annak álságos elbeszélése.”