Nem vagyok Orbán Viktor tanácsadója

„Célja »Közép-Európa legfontosabb egyetemévé« válni. Milyen és mennyire hosszú út vezet idáig?

Szerintem nem annyira hosszú ez az út, mint amennyire tudatosan kell csinálni. A régiónk új helyzetben van, a lehetőségei szerintem jobbak, mint Európa más részének. Ha ebben tudunk eredményeket felmutatni, problémákat diagnosztizálni, ez egészen biztos, hogy nemzetközileg is piacképes. A közép-európaiságnak vannak oktatási-kutatási irányai, ezzel szerintem lehet eredményeket és forrásokat is szerezni. Hogy saját példát említsek: Magyarországon még mindig nem indulhat el politikai gazdaságtan, szakindítási stop van, pedig nagy a lehetőség benne, csak úgy, mint a geopolitikában vagy a szűkebb tudományterületekben, új irányzatokban. Sokkal tudatosabban kell fejleszteni a meghívott előadók rendszerét is: ha az egyetemre bejövök, zuhanjon rám, hogy itt mi minden zajlik. Erre áldozni kell, mert egy egyetemet az minősít, hogy kiket szeretne megnyerni magának szellemi partnerként. A Közgáz jelenlegi méretét tekintve szerintem dinamikusabban tud mozogni – egy nagy hajó lassan, egy kisebb sokkal gyorsabban fordul.

A BGE inkább versenytársa vagy stratégiai partnere a Corvinusnak?

Nehéz megmondani. A BGE-n nincs elméleti közgazdaságtan, ott kizárólag egy »praktikus« irányt oktatnak. Meg kellene ismerkedni az elképzelésükkel, fel kell vennünk velük a kapcsolatot, hogy lehet-e együttműködni vagy sem. Komoly probléma például, hogy a Közgázról sokan tanítanak ott is. A magyar felsőoktatás minőségi előrelépésének egyik legnagyobb gátja, hogy az oktatók nem csak az anyaegyetemi állásukból élnek meg. Mit lehet tenni? Azok az oktatók, akik a teljesítménymérés alapján kiemelkednek, jelentősen megemelt bért kapnak a következő évben. Fel kell vinni a fizetéseket olyan szintre, ami legalább Közép-Európa jobbik felén jellemző, cserébe elvárjuk a teljesítményt és azt, hogy máshol nem dolgozik, nem oktat. Ide kell kötnie magát, viszont a magyar viszonyok között kiemelt, megbecsült fizetés is járjon ezért. (...)

A rektorválasztás kapcsán felkapott kifejezés lett a »kurzusváltás«. Várhatóak drasztikus változások az egyetem életében rektorrá választása esetén?

Ez a politikai sajtónak a hangja. Mivel közéleti személyiséggé is váltam, legnagyobb meglepetésemre, ezért sosem rejtettem véka alá, hogy milyen politikai felfogásom van. Ebből kifolyólag nagyon sokan sok mindent gondolnak erről a helyzetről. Aki nem ismer, az azt is mondhatja, hogy »ide ejtőernyőzik a Lánczit«. Huszonöt éve vagyok itt, ekkora ejtőernyős esés nincs a Földön, ami ennyi ideig tart. Rengeteg olyan dolgot aggatnak az emberre, ami nem igaz. Nem vagyok Orbán Viktor tanácsadója, hiába mondom, senki nem hiszi el. Az viszont igaz, hogy nagyra tartom a miniszterelnök teljesítményét. A lényeg, hogy egyetemi polgár vagyok régóta, volt egy morális alapú bekapcsolódásom a közéletbe, ebből adódik, hogy vannak, akik politikai ellenfélnek tekintenek – miközben sosem voltam politikus. Fogalmam sincs, hogy mit jelent a »kurzusváltás«... Ez olyan, mintha az egyetemnek lenne már egy kurzusa. Szeretném meghallgatni, hogy mi az, mert nekem is könnyebb lenne úgy pályázni, ha tudnám. Hogy ehhez képest kurzusváltás lesz, az számomra értelmezhetetlen. Van egy leírt programom, szeretném megvalósítani, ha valaki ezt kurzusváltásnak éli meg… akkor nevezzük kurzusváltásnak, de ez egy felesleges szó ebben az összefüggésben.

Szakmai aktivitása kimagasló, rektorrá választása esetén ez értelemszerűen háttérbe szorul majd. Hiányozni fog a napi szintű oktatás-kutatás?

A tudományos publikálásról nem fogok lemondani, hiszen vannak rektorok, akik publikálnak, van rá lehetőség. Most érkezem el abba az életszakaszba, hogy a legjavát tudjam nyújtani a képességeimnek. Okoz feszültséget bennem ez a változás, nem tagadom, de végiggondoltam, és úgy érzem, hogy össze tudom egyeztetni a munkám minden részét. Ahogyan pályázatomban is írtam, a Századvég Alapítvány elnöki pozíciójáról rektori kinevezésem esetén le fogok mondani, ugyanakkor hangsúlyozom, büszke vagyok az ott végzett közös munkára.”