Európa az európaiaké

„A belga belügyminiszter lemondott ugyan, de nem fogadták el a lemondását, mondván, hogy csata közben ne távozzanak a tábornokok. Hát akkor pedig belga belügyminiszternek lenni nemcsak nyugdíjas állás, hanem életfogytiglani is, mert ez a csata, ahogy elnézem, évtizedekig fog tartani.

A belga belügyminiszter azért próbált lemondani, mert a muszlim terroristát, aki részt vett a párizsi mészárlásban és akinek a lefogása kiváltotta vagy előrehozta a brüsszeli mészárlást, merő szívjóságból mindössze egy órát hallgatták ki, hogy tudjon szegény pihenni. Dzsihadista társai ezt azzal hálálták meg, hogy másnap tömegesen robbantottak cafatokra ártatlan embereket. A főterroristának azért kellett pihengetni, mert megműtötték, s azért kellett megműteni, mert lábon lőtték. Azért lőtték lábon, mert tűzharcba keveredett az őt elfogni kívánó rendőrökkel, s azért akarták elfogni, mert Párizsban lemészároltak egy sereg embert. A főterrorista eközben arcátlan módon bepanaszolja az ügyészt eljárásjogi hibák miatt, a pipogya liberális jogállam pedig az emberi jogokat fontosabbnak tartja, mint az emberi életeket.

(...)

Húsvéthétfőn talán újra elindulnak a repülőjáratok, de már nem ugyanabba a Brüsszelbe érkeznek meg. Nem lehet többé a szőnyeg alá söpörni a migránsok integrálhatatlanságának, a saríja fennhatósága alá került zárt zónák ügyét. A terroristafészkeket és a zárt zónákat fel kell számolni, s mindazokat el kell tanácsolni Európából, akik nem európai törvények szerint óhajtanak élni. Az európai törvényeket pedig úgy kell átigazítani, hogy az európaiakat szolgálják, ne másokat. Ha ez Brüsszelből nem megy, majd beszáll Varsó vagy Budapest. Egy európai referendum ugyanis aligha hozna más eredményt, mint hogy Európa az európaiaké.”