„Attól tartok egy kicsit, zárójelben, hogy mégsem lehet majd például minden kockás inges tanár meg diák mellé Fradi-szekuritit állítani, persze meg kell próbálni, gyáva népnek nincs hazája, de félő, hogy egy felfokozott állapotban szelfiző emberminiszter sem lesz elég leszerelni a leszerelendőket.
De most akkor ez van, és mondjuk nem Habony Árpád. Nem is oktatás, nem is kórházak. Persze így azt sem hallottuk, amikor Matolcsy halál komolyan bejelentette, hogy 2756-ra utolérjük Ausztriát. Vagy Ausztráliát. Mindegy. Kenguruban még rájuk is verünk.
Aztán szépen elmúlik a tél, jönnek a Lázár Ervin-i értelemben vett migráncsok, rázzák a kerítést, és megtelik újra élettel a köz, a nagy körforgás, ugye, elölről megint, ab ovo és horribile dictu, benti éj forrongó zuhatag dallama, mindennek ellenére (dacára) továbbra sem vagyunk életszerűek, ceterum censeo.”