Bölcs dolog volna valamiféle világos gesztust tenni az „önhibájukon kívül” gyermektelenek, egyedülállók, a „kényszerszinglik” irányába.
„Ha a politikában van költség-haszon elemzés, a döntéshozók bizonyára mérlegelték, hogy nemcsak jót tesznek a csokkal, de lelki sebeket is okozhatnak vele. Szerintem az így elveszíthető szavazatokat – igen helyesen – nem kalkulálták be, esetleg szükséges áldozatnak tartották, hiszen a demográfiai szempont érvényesítése nemzeti ügy, messze túlmutat 2018-on és 2022-n. (Volna még az alternatíva: új, frissen született magyarok helyett kész nyugdíjjárulék-fizetőket importálni a junckeri–merkeli kvótalogika elfogadásával; de ez hosszú távon a csok sokszorosába kerülne. Például a hazába.)
Mindazonáltal bölcs dolog volna valamiféle világos gesztust tenni az »önhibájukon kívül« gyermektelenek, egyedülállók, a »kényszerszinglik« irányába. Semmiképp sem pártolnám például Boros Imre közgazdásznak itt, lapunk hasábjain tett javaslatát, miszerint »azokat a nyugdíjba vonuló szülőket, akik adófizető gyermekeket neveltek, nyugdíjba vonulásukkor már régóta prémiumban kellene részesíteni; ez példával szolgálna a következő generációknak is«. Nem, nem szolgálna példával; illetve diszkriminatív példával szolgálna. Egyrészt nem venné figyelembe, hogy a gyermeket nem nevelő nyugdíjjogosultak is fizettek a nyugdíjjárulékon túl adót, amiből többek között azokat az iskolákat is finanszírozták, amiket ők – gyermektelenek lévén – garantáltan nem vettek igénybe, társadalmi szolidaritásukat pedig nyugdíjasokká válván nem viszonoznák. Másrészt parttalan vita kezdődne a premizálásról: ki nevelt és ki nem nevelt adófizetőt? Kaphat prémiumot, akinek a gyermeke külföldre távozott, meghalt, vagy egyszerűen nincs munkája, ezért nem tudott adófizetővé válni? Kapjon prémiumot az, aki elvált, és nem fizette a gyermektartást, börtönbe került, munkakerülő volt, esetleg verte a gyermekét, aki mindezek ellenére később becsületes adófizető lett? Ennyiből is látszik, hogy a prémiumot nem szabad a nyugdíjjal összekutyulni: akkor kell premizálni a szülőt, amikor éppen nevel; függetlenül attól, hogy a nevelésnek mi lesz a kimenetele az állam vagy a nemzet szempontjából. Utóbbi nem diszkrimináció, hanem legitim politika: meg lehet sértődni rá, demokráciában le is lehet szavazni, de pökhendiségnek nem lehet bélyegezni.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Szoboszlai Zsolt és Stefan Gyökeres döntései meghatározták fiaik pályafutását.
„Gondolta volna, hogy ilyen rendes ember lesz belőlem?” Talán ennél szívmelengetőbbet nem is hallhat egy cigány szegregátumban szolgáló szerzetesnővér. A Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjai néhány évtizede a legkilátástalanabb helyzetben élők mellé szegődtek, s azóta minden csillogó koromfekete szempárból maga Krisztus néz vissza rájuk. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlón jártunk.
A gödi Búzaszem iskolában évek óta a táskák mélyén lapulnak az okoseszközök. A tanulóknak egészen nyolcadik osztályig még odahaza sincs megengedve a használatuk. Helyette néptánc- és népzeneórákat vesznek, cserkészkednek, a fiúk még a szablyavívás fortélyait is elsajátíthatják.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
A magyar párton fog múlni Románia fejlődése is.
