Az információ- és szólásszabadság is a bevándorlás-ügy áldozatává válik?

„A történtek elhallgatása a rendőrség és a média által ráadásul nyilván nem előzmények nélküli – a német rendőrség szakszervezeti vezetője már októberben beismerte, hogy a nyilvánosság csak egy töredékét ismeri a migráció kapcsán jelentkező konfliktusoknak, erőszakos cselekményeknek. Svédországban pedig az szült hatalmas felháborodást, hogy kiderült: tavaly nyáron mintegy ötven, többségében bevándorló fiatal zaklatott csoportosan és szervezetten tizenéves lányokat egy zenei fesztiválon, ám a történteket elhallgatta a rendőrség.

Mi látszik mindebből? Az információ- és szólásszabadságot a világon mindenhol számon kérő liberális médiamonopólium e fogalmakat igencsak szelektíven értelmezi, ezáltal lényegében lehetetlenné téve bármilyen „vitatott” kérdés érdemi megbeszélését. Jelen esetben bizonyára a migránsok vélt vagy valós érzékenységére és a bevándorlás-ellenes erők megerősödésének veszélyére hivatkozva döntöttek úgy, hogy egyszerűen eltitkolják a történteket.

A sokszínű demokratikus nyilvánosság szerepe a mostanihoz hasonló válsághelyzetben különösen fontos lenne, hiszen ez közvetíti a társadalmi elvárásokat a döntéshozók felé és a különféle szempontok és vélemények egyeztetésének – ezen keresztül pedig a keletkező feszültség becsatornázásának – hatékony fóruma lehet. Jelenleg azonban azt látjuk, hogy kevés kivételtől eltekintve a nyugati média ideologikus zárványként működik, így inkább gátja, mint eszköze a példa nélküli válsághelyzet megoldásának. Véleményem szerint az információ- és szólásszabadság korlátozható, de csak szigorú törvényi feltételek között és a feltétlenül indokolt mértékig, és hatalmas hiba lenne feláldozni a politikai korrektség vagy rövidtávú hatalmi érdekek oltárán.”