Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A nyolcvanas évek közepének elvtelen szétesettségéből eljutottunk a kétezer-tízes évek közepének elvtelen szétesettségébe.
„Németh Szilárd példája arról is árulkodik, hogy a hozzá hasonló harmadik körös fideszesek már valóban a szó legszorosabb értelmében veszik a „pártcsalád" kifejezést. Számukra a párt nem politikai értékközösség vagy egy eszköz, amellyel polgári demokratikus úton jobbá lehet tenni a világot. Ez egy család, amely kifelé összezár, mindennél előbbre valónak tekinti a saját közössége érdekeit, belül viszont szigorú hierarchia szerint épül fel, és jaj annak, aki nem tudja, hol van a helye. Közösen képviselik az érdekeiket, együtt szereznek, szigorúan belső körben osztozkodnak. Mindig a magasabb sarzsi szed előbb a levesből, a sűrejét maga elé meri, de hagy az alatta lévőknek is, mert ezt diktálja a közös érdek.
A talpasok pedig megosztoznak maguk között. Az egyik vág, a másik választ.
Innen nézve válik érthetővé, hogyan lehetséges az, hogy huszonöt év alatt bezárult a kör.
A nyolcvanas évek közepének elvtelen szétesettségéből eljutottunk a kétezer-tízes évek közepének elvtelen szétesettségébe. A rendszer rohad, a politikai elit cinikus és tehetetlen, az országban a romló életszínvonal okozta általános fásultságot csak fokozza a bornírt sikerpropaganda és a választási lehetőség hiánya.”