Világrendszerváltás jön, és a siker kulcsa a semlegesség – kínai politológus a Mandinernek
Milliók tájékozódnak az Eric Li által alapított híroldalról; a politológus most elmondta, hogyan lehet Magyarországnak is nagy szerepe a világban.
Európa egy minden tekintetben végzetesen meggyengült kontinens; nincs nemzetközi szinten értékelhető hadserege, nincsenek markáns vezetői, eltűntek a víziók és a kezdeményezőkészség – és lassan a büszkeség is.
Megdöbbenve olvassa az ember a minap a hírekben, hogy Haszan Rohani iráni elnök látogatásának „tiszteletére” Rómában letakarták a Capitolium múzeumaiban látható, meztelen nőket ábrázoló ókori szobrokat.
A kormányzati szervek egymásra mutogatnak, senki sem vállalja a meghozott és véghezvitt döntésért a felelősséget. A sajtó most nem hallgat, mint annak idején Kölnben; a mémgyárosok pedig különösen aktívak, olyannyira, hogy még az iráni internetezők is röhögnek az egészen. Mindez azonban már nem igazán számít: a dolog megtörtént.
Az európai kontinens legalapvetőbb kulturális értékeit, az ókori Róma örökségét szégyelljük, nem akarjuk vele „megsérteni” az ide látogató muzulmán előkelőség érzékenységét. De még csak meg sem várjuk, hogy valóban sérti-e; jó előre nem csak meghajlítjuk, hanem egyenesen kukába dobjuk a gerincünket.
Pusztán gondolatkísérlet, hiszen sosem történne ilyen, de vajon el tudjuk-e képzelni azt az esetet, amikor Iránba érkezve Angela Merkel csupa miniszoknyás, vidám, párjával a parkban csókolózó fiatal lányt látna, hiszen a mi kultúránkban a nőknek ehhez joga van, és házigazdái a világért sem sértenék meg a kancellárasszony érzékenységét, ezért minden csadoros nőt eltüntettek a közterekről…
Természetesen nem is várnánk el ilyet. Bár mélységesen helytelenítjük a nőkkel szemben tárgyként, tulajdonként való bánásmódot a muzulmán társadalmakban, bízzuk és biztatjuk a reformokat, de ha odalátogatunk, alkalmazkodunk az ottani szokásokhoz, nem lázadunk ellenük.
Ellentétben a mi kedves vendégeinkkel, akik most már több millióan vannak, és egyre hangosabban követelik, hogy saját, magukkal hozott szokásaik szerint élhessenek Európában. Nem szeretik a kereszteket látni az út mentén, megvetik alkoholt, a szabad gondolkodású és szabadon öltözködő nőket, stb., stb. – de persze ha már itt van nekik, jól betankolnak a piából, és hát jusson a nőből is egy adag, hadd jöjjön a ficki-ficki… A kölni polgármesterasszony pedig a nőket hibáztatja, és öltözködési „tanácsokat” ad nekik… A németek elhülyülésére nap mint nap rácsodálkozunk.
A sorozatos abszurditások sorába tökéletesen beleillik a legújabb olasz eset is. Persze a militáns, önsorsrontó, politikailag korrekt gondolkodásnak erre is megszületett már a nagyszerű válasza: „az elmúlt pár évszázadban a Vatikán is buzgón verette le az antik szobrok fütyköseit, majd fügefa levéllel takarták el a »sebet«”. Persze ez is csak egy a baloldal által rendre felállított, súlyosan hibás párhuzamok között. A Vatikán ma már nem csinál ilyet. Ahogy ma már a németek sem deportálnak. És amikor ma a szomáliai kalózok elrabolnak és kinyírnak matrózokat, nem mentegetjük őket azzal, hogy „ne feledjük, a németek is vagonokba rakták és megölték a zsidókat”.
A világnak ezen a felén hála Istennek számos szörnyűséget és ostobaságot sikerült kinőnünk. Persze, maradt még elég, és mindig jönnek újak; most épp az önfeladás az egyik ilyen. Ami a szobrok esetében akár vicces is lehetne, ha nem lenne tragikusan komoly. Európa egy minden tekintetben végzetesen meggyengült kontinens; nincs nemzetközi szinten értékelhető hadserege, nincsenek markáns vezetői, eltűntek a víziók és a kezdeményezőkészség – és lassan a büszkeség is. Európa mindig csak reagál – és általában rosszul. Folyamatosan ostorozza magát, elnézést kér, és a múltban elkövetett összes - vélt vagy valós – hibáját egyfolytában túlkompenzálja. Annyira rabja lett az állandó megfeleléskényszernek és a politikai korrektségnek, hogy kezdi teljesen elveszíteni a józan eszét is.
Dánia ugyan szokatlanul ésszerű gondolkodást mutatott a napokban, amikor a parlament egy szigorú törvénymódosítást fogadott el a migránsok tárgyi javaival és anyagi megsegítésükkel kapcsolatban, de úgy tűnik, rögtön vissza is lépett a bornírt kreténség útjára: miután egy fiatal lánynak paprikaspray segítségével sikerült megakadályoznia, hogy egy arab bevándorló megerőszakolja őt, a lány kap pénzbüntetést a tiltott eszköz használatáért. Folyamatosan magunkat büntetjük, és ezt remekül ki is használják azok, akiknek viszont eszük ágában sincs betartani a mi törvényeinket.
Minden határon, gyakorlati megfontoláson, törvényi hivatkozáson túlmegy azonban az olasz eset. Itt a bornírt önfeladás szintet ugrott lefelé, a legalja irányába. Több ezer éves múltunk fontos darabjait kell titkolnunk, nehogy megsértsünk másokat. Ez a fajta önfeladás már nem csak az európai kultúra múltbéli alapjait vonja kétségbe, hanem az európai létezés jövőjét is megkérdőjelezi.
Igaz, hogy számos idejétmúlt gondolatunkat, beidegződésünket kinőttük, de ahelyett, hogy más kultúrákat is erre ösztönöznénk, épp behódolunk az ő rossz, idejétmúlt beidegződéseik, szokásaik előtt. Nagyon nem szabadna visszamennünk a múltba, azzal a hamis, önfeladó gondolkodással, hogy mások - vélt vagy valós - érzékenységét előbbre kellene helyeznünk a saját kultúránk hagyományainál, értékeinél.