„Ön a doktori értekezésében azt igyekezett megmutatni, hogy az egyes társadalmi rétegek milyen eszközöket, erőforrásokat használnak, milyen kapcsolati hálókat mozgatnak. Milyen következtetésekre jutott?
Főleg Kelet-Európában, a posztszocialista országokban az emberek előszeretettel használnak különböző cserékre mindenféle informális hálózatokat, amelyek átszövik a társadalmat. Én segítek neked a hétvégi házad felépítésében, te segítesz a gyerekemet berakni a középiskolába. Egyrészt a szocialista múlt, másrészt nagyon sok esetben a gazdasági-szervezeti kényszer terelgeti az embereket arra, hogy az ilyen kisebb-nagyobb stikliket alkalmazzák. Az már egészen más, amikor ezeket az informális hálózatokat tudatosan használják abból a célból, hogy pénzt vegyenek ki a rendszerből. Elkezdenek formális szervezeteket, cégeket létrehozni korrupciós célból, professzionális »brókereket« használni, akiknek csak az a dolguk, hogy profi módon, főállásban, korrupt hálózatokat kapcsoljanak össze. Ezek nagyon sokszor ügyvédek, ügyvédi irodák: az ő dolguk olyan szerződési struktúrákat kreálni, amelyeken keresztül kiveszik a pénzeket a rendszerből.
Mindez kizárólag a mostani kormánytöbbség kétharmados hatalmi túlsúlyának a sajátja?
Van különbség a korábbiakhoz képest. A korrupció, mint mondtam, már intézményesült, a napi rutin része, azaz nem egy-egy deviáns esetről beszélhetünk. Már nem nokiás dobozról, borítékokról és néhány millióról beszélünk. Ma a direkt pénzvisszaosztásoknál is sokkal finomabb mechanizmusokkal manipulálnak. Ez most így néz ki: kapsz állami megrendelést vagy milliárdos, vissza nem térítendő támogatást, cserébe az előre megjelölt sportszövetséget vagy klubot kell finanszíroznod. Vagy megrendelést kapsz óriási, többmilliárdos beruházásra, de a megnevezett közreműködőknek kell megbízást adnod a piaci ár sokszorosáért, képzésre, tanácsadásra, szoftverfejlesztésre. Így cirkuláltatják a pénzeket ide-oda a különböző szereplők között, ami nehezen megfogható; ráadásul gyakorlatilag a szabályokat betartva áramlik ki elképesztően sok erőforrás. Az összegekről nem tudunk mit mondani. Óriási programok futnak 20-30-40 százalékkal túlárazva. Az is látszik, hogy a korábbi kormányzatiakhoz képest ezek a programok, beruházások meg is valósulnak. Nincsenek már másfél méteres kilátók, semmibe vezető autósztrádák – ez azt is jelenti, hogy kifinomultabb és profibb a módszer, így abba nem lehet belekötni, hogy teljesen fals dolgokra költötték a pénzt. Azzal pedig egy átlagember nem tud, az ellenőrzésre elvben hivatott intézmény pedig nem akar semmit kezdeni, ha a 8 milliárdos terv 9,5 milliárdból valósul meg. Az állami fizetésből élők megmagyarázhatatlan vagyoni gyarapodása, a csodálatos több száz milliós vagyonok azért különösen érdekesek, mert nem egy-egy minisztériumi főosztályvezetőről, közép- vagy felső szintű államhivatalnokról beszélünk, hanem a politikai elit csúcsáról.
És mit segített, hogy a sajtó feltárta a trafikmutyit?
Azoknál az ügyeknél lehet eredményt elérni, ahol ténylegesen vannak vesztesei a dolognak. Ilyen a trafikmutyi és a földtender is. Valószínűleg az ellenzék impotenciája miatt nem sikerült ezeket a vesztes szereplőket úgy megmozgatni, aktivizálni, hogy igazán komoly nyomást lehessen kifejteni a kormányra. Amikor Sheldon Silvert, New York állam egyik legbefolyásosabb demokrata politikusát korrupció miatt elkapják, az jelzi, hogy az amerikai ügyészség a politikától független szereplője az intézményrendszernek. El tudja valaki képzelni ma Magyarországon, hogy az ügyészség elvisz mondjuk egy minisztert vagy egy kormányon lévő párt valamelyik vezetőjét?”