Ha én Tóbiás József lennék...

„Ha én most Tóbiás József lennék és az MSZP sajtóosztályát vezetném, akkor reggeltől estig a Századvég vagy az egyébként szintén kormányzati hirdetésekből feltunkolt 888.hu szerkesztősége előtt állnék kamerákkal, megvárnám míg (G. Fodor Gábor) kilép, s aztán indulhat a politika. Mert a fenti nem a dühöngő Facebook-ellenzék dolga, hanem »a« politikusé. Ügy van. Ő egyszer mint Tóbiás József, akinek a felesége Rába Tímea (aki szintén támadás tárgya), másszor mint az MSZP-elnöke lett megtámadva – más különben kit érdekelne, hogy kinek a kijéről milyen képek vannak a neten. Tóbiás Józsefnek tudnia kell, s ezzel bármennyire is instrumentalizáljuk a dolgot, hogy ügye ezzel politikai (jelen esetben ellenzéki) ügy lett. Médium, bármennyire is undorító a kirobbanási körülmény és maga az egész.

Nyilván ilyenkor vannak tanácsadók, akik jelzik, hogy »nem szabad radikalizálódni«, »magánélet tabu itthon« (valóban az, de ez politikai, továbbá politikai család elleni támadás), »Gulyás Gergő már megszólalt, ez nekik is ciki«, »ne habosítsuk«, stb. Mindegyik megalapozott (érv), akárcsak az MSZP támogatottsági szintje. A helyzet az, hogy ez a személyes támadás nem a politika a »NER«-hez képest mindennapos, »normálnak« gondolt állapotához tartozik, így tehát határátlépést kíván. Ilyenkor kell sajtónyilvánosan megismertetni arcokat, álláspontokat és helyzeteket a világgal. Ilyenkor kell vezetőnek és védőnek mutatkozni. Ilyenkor kell annak látszani, hogy a politikus fellépésével üzen, hogy ez volt az a pont, ahol nincs tovább, ahol szerepet váltok. Senki nem a radikalizmust várja ilyen helyzetben, hanem a politikust, aki ki- és belép a színpadra, akinek egy mondata többet ér, mint 10 sajtóközleménye. Ez most valószínűleg elmarad. Most is. Rendszerhiba.”