Nem értem, mi annyira bonyolult a baloldali összefogásban

„A következő mozzanat lehet egyedül kritikus: a most ismert arcokat egy az egyben ki kell hagyni, max. egyéni mandátumokért indulhatnának, de célszerű ezekhez is helyben ismert és elismert embereket keresni, és mindenekfölött kell keresni egy alkalmas -- ma még ismeretlen -- listavezetőt, aki attól fogva nem ejti ki a szót a száján, hogy DK meg MSZP meg bármi más egyedül kudarcra ítélt formáció, Gyurcsány és Lendvai Ildikó akkor jutnak a médiához a legközelebb, amikor a TV-jüket porolják otthon, és mindenki csak az új választási párt nevében beszél, amit el lehet keresztelni akár Ellenzéki Pártnak is. Aminek természetesen épkézláb mondanivalója és programja lesz. Igen, természetesen világos a végkifejlet: ez a párt a parlamentbe jutását követően ideálisan átveszi a balos ellenzékiség képviseletét, a többiek bársonyosan elhalnak, és Magyarország lép előre egyet. (Vagy nem halnak el, hanem platformokat hoznak létre az EP-on belül, amelyek aztán kiválnak, ami persze kellően buta, de politikailag érthető volna.)

Persze, tudom én, hogy kinek miért nem tetszik ez a forgatókönyv, azt is tudom, hogy a sok elnök meg pártigazgató miért nem fogja szeretni, ha nem maradnak ekként a porondon, habár csak éppen egy picit kellene visszalépniük, ezért csak leírom a miheztartás végett: ha nem ez történik (hanem akárcsak az történik, hogy megegyeznek a pártok abban, hogy az egyik helyen az egyik, a másikon a másik indul, de a neveiket megtartják), sokkal rosszabb eredményekkel kell beérniük ezeknek az alakulatoknak. Ha ez a szereplő viszont elér egy kritikus tömeget, akkor aki nem csatlakozik hozzá -- pl. az LMP -- az óhatatlanul el fog sorvadni.”