Antall József, a legenda

A szovjet csapatok kivonásához: "A csapatkivonásoknál a gyorsaságon kívül még egy fontos feltétele van Antallnak: szó sem lehet arról, hogy Magyarország pénzt fizessen a távozó Vörös Hadseregnek a maga után itt hagyott - általa épített - ingatlanokért. Ötvenévi megszállás után ez mégiscsak abszurdum volna. Ám az oroszok ragaszkodnak az őket megillető "kárpótláshoz", a déli hadseregcsoport költségvetésébe bele is van kalkulálva az általuk kiszámított kétmilliárd dolláros összeg. Ezen felül még egy súlyos feltételt támasztanak: a magyar kormány a megállapodáshoz csatoltan írja alá azt a "biztonsági záradékot" is, amely szerint a Varsói Szerződés megszűnte után a jövőben nem csatlakozik más katonai szövetséghez. Antall hallani sem akar az ország szuverenitását korlátozó feltételekről, és kijelenti azt is, hogy egy fillért sem hajlandó fizetni. Az oroszok fenyegetőznek: ebben az esetben leállítják a csapatkivonásokat. Burlakov tábornok már 1990 nyarán is tesz ilyen kijelentéseket a nyilvánosság előtt, s most '91 tavaszán ezek megismétlődnek. Kvicinszkij szovjet külügyminiszter a sajtónak, a tábornokok - Jazov és társai - dolgozószobájában a miniszterelnöknek mondják meg: ha Magyarország nem fizet kártérítést, és nem írja alá a záradékot, akkor nem vonulnak ki. Antallt nem ingatják meg a fenyegetések. Először is az adott külpolitikai konstellációban nem tartja őket reálisnak. Másodszor az orosz követelésekkel tételes magyar követeléseket állít szembe: 1. a szovjet csapatok által okozott környezeti károk; 2. mivel nem a magyar szabványok szerint építkeztek, tetemes szabálysértési bírságot kell fizetniük (az orosz tábornokok nem akarnak hinni a fülüknek, pedig még csak most jön a java): 3. az 1955-ös osztrák államszerződés és az 1957-es kétoldalú szovjet-magyar megállapodás között a szovjet hadseregnek semmiféle jogcíme nem volt az itt-tartózkodásra, - tudniillik a Varsói Paktum erre nem adott jogosultságot -, miközben szétlőtték Budapestet, ami mai értéken számítva 176 milliárd forintnyi kárt jelentett. Megvannak a számításaink, amennyiben ezt nem ismerik el, mi készek vagyunk nemzetközi döntőbíráskodást elfogadni. Az oroszok erre már csak annyit tudnak mondani, hogy de hát a németek is fizetnek, ők már aláírták a megállapodást. Antall sajnálkozva tárja szét a kezét: Ja, uraim, önök elkövették azt a könnyelműséget, hogy annak idején egész Magyarországot megszállták. Ha nekünk is meghagytak volna jó kétharmadot, ahol virágzó piacgazdaságot és demokráciát tudtunk volna fenntartani, mint a nyugatnémetek, akkor most mi is tudnánk fizetni." /Debreczeni József: A miniszterelnök, 220-221. o./

Antall és kormánya a legrosszabb dzsentri hagyományt folytatta. Ott van a helye Károlyi mellett a Történelem Szemétdombján. Sorsfordító időpontokban sajnos nem tudtunk valamire való politikusokat kitermelni 1848 óta.

"Tudta, sőt ki is nyilatkozta: kamikazekormányt vezet. És nem lehet népszerű egy olyan államférfi, aki átvezeti a pártállamból a parlamentáris demokráciába és a piacgazdaságba Magyarországot. (...)" Nem egészen. Antallt kinevezte a háttérhatalom, konkrét feladattal! Végre is hajtotta becsülettel és egy percig sem volt a javunkra a dolog. Magas rangú szabadkőműveskênt nem is tehetett mást. Ez a szajlai vagy kebelbéli, vagy hü...hü...hüde nagyon tájékozatlan. Esélyes mindkettő egyszerre...

A cikkírónak sokadik félrelépése... Erre képes, ne bántsuk. Antal József miniszterelnök úr valós és hiteles megméretése és értékelése még sokáig várat magára. A semmiből került elő, - ma már azt hallani, hogy az amerikai nagykövet javaslatára és segítségével - került a kerekasztal vezetőjévé. A választáson nyertes MDF első embereként lett miniszterelnök, gazdaságilag megroppant országban. Bizonyára jót akart, de nem volt hozzá sem tudása, sem képessége. Nem ismerte fel a realitásokakat, bizonytalan volt saját erejében, már a kerekasztal megállapodásban neki diktáltak. Első szabadon választott miniszterelnökünk volt, nyugodjék békében.