Merkel-Erdogan találkozó: A fürdővízzel együtt a gyereket is?

„Törökország emberi jogi rekordja még saját magához képest is történelmi mélyponton van. Igaz ugyan, hogy a második legnagyobb NATO-hadsereggel rendelkező törökökkel a nyugati hatalmak és közvélemény is hagyományosan kesztyűs kézzel bánik, ugyanakkor az utóbbi években, az EU nyomásgyakorlása valamelyest korlátozta az ankarai kormányt abban, hogy bármit megtehessen. Ennek a korszaknak egy ma körvonalazódó új kiegyezés a végét jelentheti. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat az Unióra nézve is.

Kétségtelen, hogy akárki is ül az ankarai elnöki palotában, Törökországnak a szír válság következményei kezelésében segítségre van szüksége, Erdogannal persze tárgyalni kell, de nem mindenáron, és nem látványosan könyörgő pozícióból. Annak az Uniónak, amelynek a múltban éppen emberi jogi elvárásai, egyfajta humanista minimum képviselete, esetenként számonkérése alapozta meg a nemzetközi tekintélyét, a török hatalom ilyen szintű bevédése sokkal végzetesebb következményekkel járhat mintha akár 3 millió további menekültet is beengedne a területére.

Ha ugyanis azért nézünk szembe nehézségekkel, mert képviseltük azt, amit emberi jogokról általában tartunk, azt épp a közös morális alap megőrzése miatt még kiheverhetjük. Ha azonban végleg a falakba, szögesdrótba, kerítésbe és illiberális vezetők bölcsességébe vetjük bizalmunkat, az a saját magunkról alkotott kép nyilvános szembeköpése.”