A magyarokkal vagyunk

„Ebből az esetből is jól látszik, hogy az Európai Unió fontos székeiben ülő emberek nem tartják be az oly sokat emlegetett alapértékek legfontosabbikát, a diszkrimináció tilalmát. Nem egyszerűen arról van szó, hogy kettős mércét használnak, amikor megpróbálják eljelentékteleníteni a megtörtént bolgár esetet, ám vérben forgó szemekkel szörnyülködnek a csak feltételezett magyar eseményeken. A legborzalmasabb, hogy kidobták a szemétre a mércét. Nem számít már semmilyen érték, csak a pőre gazdasági és politikai érdek.

Csak így fordulhat elő, hogy a mi schengeni határt őrző rendőreink nem védhetik meg vízágyúval magukat a felbőszült kődobálóktól anélkül, hogy a legválogatottabb szitkokat ne szórja rájuk az Orbán-fóbiások fékevesztett hada, de a bolgár kerítés tövében éles lőfegyvertől elhunyt afgán előre kalkulált áldozatnak számít.

Magyarország több ponton is sértette az említett érdekeket az utóbbi időben, miközben korábban elkótyavetyélt szuverenitását, nemzeti önállóságát próbálta visszaszerezni, és ez megbocsáthatatlan bűn a Junckert támogatók körében. A lakókonténerek, a fűthető sátrak, a hálózsákok, a tábori ágyak gyártói és beszállítói hogyan bocsáthatnák meg, ha valaki fékezi az üzlet kibontakozását? És akkor még a végleg Európában maradók integrációjához szükséges legkülönfélébb mesterségek multinacionális konszernjeit nem is említettük. Ráadásul azt is el kell viselnünk, hogy ők oktatnak ki bennünket szolidaritásból.

Ne csodálkozzanak, ha káromkodni támad kedvünk. Aztán keressük tovább a kompromisszumot.”