Megbukott a bojkott elutasítása

„Ennél nagyobb szégyene ennek a népnek már nem nagyon lehet. Belesimul a diktatúrába, tudomásul veszi a látható és láthatatlan szögesdrótokat, amelyek között él. Konszolidálódott a fasiszta rendszer, mindenki megtalálta benne a helyét és védi a maga pozícióit. A diktátor engedélyt adott a létezésre, a vegetálásra, az emberhez méltatlan megalázottságban való sunyításra, és mindenki elégedett ezzel. Tudomásul vette, hogy egyetlen ember tulajdona az ország, az ország egész vagyona, annak adja, akinek akarja. Nagyobb hatalma van, mint alkotmányos királyságok uralkodóinak, mert őt alkotmány sem köti. Leválthatatlan, elpusztíthatatlan, uralkodik a csürhe kisebbség vállán, míg a többség mindezt eltűri a tőle kapott egy tál lencsénél is kevesebbért.

Egyetlen radikális polgári demokrata nincs az utcán, aki ha kell, egyedül elmondaná leplezetlen, kendőzetlen véleményét arról a törvénytelen mocsokságról, amit Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívnak. Ehhez képest a nyolcvanas években a »demokratikus ellenzék« néhány fős megmozdulásai tömegforradalmak voltak. Az 56-os forradalom évfordulóján Magyarországon nem hangzott el egyetlen említésre méltó beszéd, nincs egyetlen ember, akinek hívó szavára emberek vonulnának az utcára. (…)

Megmondtuk, hogy a 2014-es választás csapda. Aki részt vesz rajta, verembe kerül, ahonnan nem lehet kijönni. Elveszíti a gerincét, a jellemét, a tartását, az erkölcsi erejét és a hitelét, hogy ellenzéke legyen ennek a rendszernek. Megmondtuk, hogy hazugság a választási győzelemről szóló hitegetés, amely anyagi érdekeket szolgál és megsemmisítő vereségbe viszi a demokrácia híveit. Figyelmeztettünk, hogy innen nem lesz felállás. Csak vonyítás lesz a veremben, karók lesznek, amelyek átszúrják azokat, akik beleesnek. Szemfényvesztő hazugok, álnokok, akik felesküsznek Orbán alaptörvényére, és azt hazudják, hogy a diktátor pénzén, az általa meghatározott keretek között, majd megdöntik ezt a rendszert. Valamennyien árulók és politikai hullák.”