Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Ha nem találunk megoldást a migráció kérdésére, ha az EU tagországait a határainál megjelenő tömegek képesek kész tények elé állítani, ha képesek szuverenitásukban korlátozni, ha elvész az országok azon joga, hogy saját bevándorláspolitikájuk legyen, akkor egy-két évtized múlva a Mad Max-filmekből ismert világ köszönt Európára.
„Európai megoldás kell. Az Európai Unió határára kerítés, a kerítés mögött az összes EU-országok e feladatra is kiképzett katonái, rendőrei, határőrei, hogy a schengeni övezetben fenn lehessen tartani a nyitott határokat. A kerítés nem azért kell, hogy fennakadjon rajta a migránsok tömege, hanem azért, hogy el se induljon feléje. Az EU-s megoldás része volna nagy, zárt, városnyi táborok létrehozása teljes infrastruktúrával, beleértve a középiskolákat is, ahol a menekültek várhatnák a háború végét és kérelmük elbírálását, és addig is szorgalmasan tanulhatnák remélt új hazájuk nyelvét meg némi országismeretet. Ha másképp nem megy, e táborok Szíriában hozandók létre semleges zónaként, NATO-csapatok védelmében.
Az EU egészének pedig teljes külpolitikai váltásra van szüksége. Az új külpolitika középpontjába az EU-t övező térségek politikai, gazdasági és társadalmi széthullásának megakadályozását, népességeltartó képességének megőrzését, sőt, ha lehet, növelését kell állítani, hogy kevesebb okuk legyen tömegeknek Európa felé indulni. Félre kell tenni a liberális demokrácia nevű fejlett világbeli luxustermék propagálását, s azok mellé kell állni, akik e kitűzött célokat a leginkább elérni képesek. Illiberális diktátorokkal is szövetkezni kell, ha azok – még ha nem is a mi ízlésünk szerinti módon – előbbre viszik országaikat. Aszad kétségtelenül ilyen, sőt, Kadhafi is ilyen volt. A szerves fejlődés pártjára kell állni, egyszerre csak egyet szabad lépni. A demokráciát és a liberalizmust majd megérleli az idő.
Ha nem találunk megoldást a migráció kérdésére, ha az EU tagországait a határainál megjelenő tömegek képesek kész tények elé állítani, ha képesek szuverenitásukban korlátozni, ha elvész az országok azon joga, hogy saját bevándorláspolitikájuk legyen, akkor egy-két évtized múlva a Mad Max-filmekből ismert világ köszönt Európára. Válaszúthoz érkeztünk, jól dönteni élet-halál kérdése. Kérdezzük meg hát a zsidóságot, nekik legalább kétezer éves veszélyérzet-kultúrájuk van. Egyikük szerint napjainkban »a muzulmánok elárasztják, s majd birtokba veszik, magyarán elpusztítják Európát«, és mindez Európa öngyilkos liberalizmusa és ostoba demokráciái miatt történhet meg. »Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni.« A másikat a történések 1944-re emlékeztetik, a holokausztból azt a személyes következtetést vonta le, hogy a migráció elől eltávolítandó minden akadály, és meghatódott, amikor Ahmed, a szír arab megtudva, hogy zsidó, kijelentette: »Akkor mi unokatestvérek vagyunk.« Az Európába irányuló nagy népvándorlás a zsidó–arab szembenállást összeborulásra változtatja.
Az előbbi megállapítás a holokauszttúlélő, Nobel-díjas Kertész Imréé, az utóbbi a volt SZDSZ-politikus Léderer Andrásé. A tapasztalt, nagy öreg vagy a feltörekvő ifjú nézőpontját fogadjuk el? Az ifjú, mint Komlós Aladár fogalmazta közel egy évszázada, „mint modern zsidó az emberek és népek testvéresülésének mámoráról álmodik”. Az idősebb már nem álmodik. Tapasztalataiból él.”