A tipikus munkanélküli

„A munkanélküliek 98 százaléka állítása szerint aktívan keres munkát, 85 százalékuk pedig elsősorban a rokonokon és ismerősök munkahelyi és egyéb kapcsolatain keresztül érvényesülne, ha tudna. A munkaközvetítőkhöz a megkérdezettek mintegy kétharmada fűz némi bizalmat. Nehéz megállapítani, mennyire torzak az adatok. Egy felmérés során például elég ritkán vallja be valaki, hogy egyáltalán nem akar dolgozni, valamint az alibi álláskeresésre is ráépült egy szokásjogon alapuló hálózat.

Viszont a többség még mindig a munkában való boldogulásban látja a helyzet kulcsát. Annak ellenére is, hogy régiós életcélnak tekinthető a lehető legkevesebb erőfeszítéssel a lehető legtöbb pénzhez jutni, vagyis erre törekedni. Talán azért, mert a szlovákiai szociális rendszer egyszerűen nem olyan intézmény, amelynek a visszásságait kihasználva valaki jól meg tudna élni. A munkanélküliek tehát többnyire próbálkoznak az álláskereséssel, a szándék legalábbis megvan. Teszik ezt változó lelkesedéssel és stratégiával, de perspektívát és megélhetést keresve.

A kitörésre (Ausztrián és Nagy-Britannián, vagy más nyugati országokon túl)Pozsonyban és az északnyugati régiókban van a legnagyobb esélyük,míg a munkahivatalok adatai szerint a legkevesebb állást Kassa megyében hirdetik meg. A szlovákiai munkanélküliségi mutató 11,46 százalékos – ez némileg jobb, mint pár éve, de még mindig uniós átlag feletti érték. Dél-Szlovákiában él a tartósan munkanélküliek 41 százaléka, a déli járások közül tizenegyben meghaladja az országos értéket a munkanélküliség. Ezen a helyzeten kellene változtatnia az elitünknek,ha valóban érdemi változást szeretne elérni délen.”