„Amikor az LMP szóvá teszi, hogy az MNB Értéktár néven műkincsvásárlási programot indított vagy kritizálja, hogy milliárdokat fordít ingatlanvásárlásra és geopolitikai kutatásokat, valamint képzési programokat finanszíroz, miközben az egyetemek folyamatos forráshiánnyal küszködnek, akkor nem a jegybanki alaptevékenységet kritizáljuk. Mi azt a pénzszórást kritizáljuk, amire az MNB-nek nincs törvényi felhatalmazása, és ami joggal háborítja fel azokat az állampolgárokat, akik folyamatosan romló közszolgáltatásokra szorulnak rá, mert az állam rosszul, felelőtlenül és pazarlóan költi az adófizetők pénzét.
Az MNB – hangsúlyozom, törvényi felhatalmazás nélkül – költ rengeteg pénzt olyan feladatokra, amelyeket az állam más intézményeinek kellene ellátnia, ha meglenne hozzá a szükséges forrásuk. Az MNB nem viselkedhet államként az államban, nem lehetnek önkényesen kiválasztott céljai, viszont a törvényben meghatározott feladatait kötelessége pontosan, szakmailag megalapozottan és átláthatóan teljesítenie. Ezt semmiféle rosszul, eltorzítottan értelmezett »társadalmi felelősségvállalás« nem írhatja felül.
Mégpedig pontosan azért, mert az MNB ezen a téren jól láthatóan igyekszik kivonni magát az elszámoltathatóság alól, ami szükségszerűen vezet pazarló és önkényes döntésekhez. Hogyan választja ki például az MNB a »társadalmi felelősségvállalásra« Ön szerint alkalmas feladatokat?
Engedjen meg egy összehasonlítást: a Mátyás irály úti kastély vételáráből 357 műtőben – ez gyakorlatilag az országban működő összes műtő – lehetett volna a legkorszerűbb légkondicionáló berendezést beépíteni, lehetővé téve a műtétek elvégzését a nyári hónapokban is. Miért választotta Elnök úr a kastélyt honfitársai életének megmentése helyett, ha valóban a társadalom iránti buzgó felelősségérzete vezeti? Ráadásul az MNB által kötött üzletek következtében milliárdok folynak ki átláthatatlan tulajdonosi hátterű, offshore cégekhez.”