„Nyilván erről nincs »titkos záradék« és »még titkosabb kormányhatározat«, mert Németországban a munkaügyi hivatalok – akik kiállítják a munkavállalási engedélyeket – nem szövetségi, hanem tartományi szinten működnek. Ők meg tudják a dolgukat. Ha Szász-Anhaltban agysebészre van szükség, akkor az agysebész menekültet illegális bevándorlót szépen kikérik a táborból és mehet nyomban praktizálni.
A magyar kormány a menekültkérdés kezelése során két nagy hibát vétett. Elsőként az, hogy beintett az európai szolidaritásnak – még oly érthető és védhető indokokra hivatkozva –, hogy lehetőleg tárgysorozatba se vegye az EP a menekültek kvóták alapján történő tagállami leszámolását. Volt okunk rá, mert tényleg meglehetős ostobaság, hogy miközben nálunk parkol az EU-ba igyekvő migránsok fele, addig vegyünk át spanyol és olasz táborokból is pár százat. De a hülye eurokrata és a teljesen fogalmatlan nyugati politikus mindebből csak azt látta, hogy megint mi húzzuk ki magunkat a közös fellépés alól.
Pedig azt a plusz 300-at észre se vettük volna, cserébe az uborkagörbítő szakosztály is elégedett.
A másik nagy hiba, hogy miközben panaszkodunk a német leleményességre (német és a lelemény szavak egy mondatban, tényleg közeleg a világvége), nem vesszük észre, az az egy százaléknyi használható ember éppenséggel rajtunk keresztül jut el álmai országába. Azaz mi regisztráljuk, vesszük le az ujjlenyomatát, adunk neki oltást, iktatjuk a diplomáját, majd hagyjuk továbbmenni.
Ennél nagyobb kreténség kevés van.”