„Nemcsak Ausztriában, hanem az egész unióban gyorsan és nagy mértékben változik a klíma. A papíron működő intézkedéseket, az érzékenykedést, a normális párbeszédet ellehetetlenítő politikai korrektséget elsodorja a valóság.
Ahogy az egész elhülyülő európai baloldal, úgy az osztrák szocialisták is elvesztették a munkásosztályt, utóbbi esetben a Szabadságpárt javára.
A most a bécsi polgármesterségre pályázó Heinz-Christian Strache arról beszél, ami az embereket érdekli, nem véletlen, hogy pártja rendületlenül vezeti a közvélemény-kutatásokat, országosan is reális már a harmincszázalékos támogatottság számukra. Politikáját csak ellenfelei bélyegzik szélsőségesnek, no meg a sajtónak az a része, amely szerint Magyarországon tombol a fasizmus. Az általa jelentett kihívás, valamint a már említett fránya valóság arra sarkallja az osztrák nagykoalíció jobboldali felét, hogy lépésről lépésre átvegye a Szabadságpárt gyakorlatilag összes követelését a bevándorlás korlátozásával kapcsolatban. Ahogy közelednek a tartományi választások, úgy keményedik a hangnem, a hitelességhez azonban tettekre is szükség lesz.
A haladó szellemű, liberális osztrákok rendre a szabadságpártiakat vádolják azzal, hogy nézeteik örökké megkésettek, miközben a jelek szerint éppen ők azok, akik a valósággal kitartóan dacolva szajkózzák ugyanazt. Ez egész Európára igaz, és Magyarország sem kivétel. Fájdalmasan nem az, különösen azért, mert a magyar balliberális oldal egy kis extra megkésettséggel hangoztatja azt, amiről már nyugati eszmetársaik is rájöttek, hogy hülyeség. Miközben azt mantrázzák, hogy már megint lemaradunk, nem veszik észre, hogy amit ma mond Orbán Viktor a bevándorlásról, azt némi kötelező sopánkodás után elismétli a fél európai nagypolitika. Európa ébred. Csak egy kicsit későn.”