Orbán Viktor háborúja az illegális gazdasági migránsok ellen, avagy hogyan tartsuk fent az európai status quót

„A menekültek és »megélhetési« migránsok közötti különbségtétel lényeges szerepet játszik abban, ahogy Európa a »külvilághoz«, a külvilágnak a »fölöslegéhez« viszonyul. Ez a kettéválasztás alakítja jórészt a politikai küzdelmet is. Egyrészt, megnevezi azokat az embereket, akik átléphetik a határt, és maradhatnak, és ez a megnevezési gesztus nem választható el a jelenlegi hatalmi konfigurációkba ágyazott konkrét osztályviszonyoktól. Vagyis szorosan kötődik ahhoz a módhoz, ahogyan a termelési és az elosztási folyamat zajlik, illetve azokhoz a mechanizmusokhoz, amelyeken keresztül a termelési-elosztási folyamat »emberi fölöslege« rasszizálódik. Másodsorban, ez a kettéválasztás hozza létre azt a mezőt, amelyen belül a különböző migránskategóriák között verseny hozható létre (például azáltal, hogy ki lesz menekültként, és ki lesz jóléti turistaként kategorizálva), így azok különbözőképpen integrálódnak a jogrendszerbe, munkaerőpiacba, egészségügyi ellátórendszerbe és az összeomló jóléti államba. Azáltal, hogy a különbségtétel lehetőséget ad a »belső« (nemzeti) és »külső«(idegen) munkaerő szétválasztására, egyúttal csökkenti is a munkavállalók érdekérvényesítési mozgalmait.

Ám ez a különbségtétel folytonosan újratermelődik, még a bevándorláspárti hangok között is. Baloldaliak és liberálisok gyakran a humanitárius beidegződéseikkel reagálnak a fellépő helyzetre. Ellenzik az »Európa-erőd« koncepcióját (ahogy mindannyiunknak kellene), és azzal érvelnek, Európának inkább biztonságos folyosókat kellene biztosítania az üldöztetés elől menekülőknek. A baloldaliak álláspontja ellenzi (1) Líbia militarizációját, amely végső soron még több halált eredményezne, és (2) az offshore menekült-terek létrehozását is, amely csupán az erősek áthelyezését hozná. Ehelyett a mozgás szabadságát hirdetik, és olyan humanitárius hajókat szeretnének, amelyek garantálnák a biztonságos utazást. Bár ez a perspektíva nem szükségszerűen használja a »valódi« és »kamu« menekültek kettéosztását, de mint aki sok időt töltött el migrációval foglalkozó politikai mozgalmak megfigyelésével, állíthatom, hogy a mindennapi gyakorlatban, ez a megkülönböztetés tudattalanul itt is jelen van. Még akkor is, amikor ezek a hangok a humanitárius és biztonságpolitikai megfontolások összekapcsolása ellen érvelnek, gyakran esnek bele a legális/illegális fogalmak használatába, javaslataik pedig ekképp az illegalizálás helyett legalizálást, a biztonság-központúság helyett a mozgás szabadságának előtérbe helyezését írják elő. Nem veszik figyelembe azonban sem az Európán belüli óriási mértékű rasszimust, mely a legalizálás megoldásjellegét szünteti meg, illetve azt sem, hogy a humanitárius aggódás csak a mozgásra képesekre korlátozódik. A baloldali mozgalmak legnagyobb ellensége azonban a mozgás képességének hiánya.

A liberálisok pedig úgy gondolnak a migránsokra mint értéket termelőkre vagy nem termelőkre. Ez jött a felszínre például 2013-ban, egy évvel azelőtt, hogy a brit munkaerőpiacot megnyitották a román és bolgár munkavállalók előtt, amikor David Cameron mozgás szabadságának korlátozására irányuló javaslatát keményen kritizálták a liberális gondolkodók. A kritika mögötti elképzelés az volt, hogy a migránsok valójában többet termelnek a gazdaságunknak, több adót fizetnek, mint amennyi pénzt kivesznek a rendszerből. Ez a vita gyakorlatilag berekeszti a politikai elnyomás elől menekülők és a gazdasági lehetőségek hiánya miatt menekülők közötti megkülönböztetést a piaci szempontokba. A már idézett François Crépeau például »tiszta munkaerőpiacot« javasol(vagyis a szürke gazdaság elleni küzdelmet), és ezáltal a nem legális munkalehetőségek migránsokat vonzó erejének felszámolásást. Ez szerinte az illegális migránsok védelmét szolgálja. Itt is, ismételten, a kiindulópont a piac. (…)

Orbán látszólag illiberális migrációs politikája valójában egy nagyon is liberális logikán alapszik, mégpedig a politikai és gazdasági szférák megkülönböztetésén. A migráció területén ez úgy fordítható le, hogy az európaiaknak nincs morális felelősségük az ellenőrizhetetlen piac kicsapongásaival kapcsolatban. Viszont ahol a piac nem ellenőrizhető, ott a piac által generált fölösleget/többletet minden áron kontrollálni kell. A migráns-kategóriák sokszorozásával – jóléti turista, maffia-koldus, stb. – pontosan ezt a kontrollt lehet elérni. A kategóriák folyamatos sokszorozása ugyanis a munkaerő végtelenségig történő felaprításához járul hozzá, és így az elnyomott kategóriák önszerveződését lehetetleníti el.”