Európa peremvidékén

„Európa gazdaságaival semmi sincs rendben, és az hogy most minden figyelem a görögök gazdasági problémáira összpontosul, nem azt bizonyítja, hogy vannak helyek, ahol a gazdasági rendszer rendben van, hanem csak azt, hogy ez a kontinentális rendszer csodálatosan képes válságai zömét a perifériára exportálni, vagy a jövőbe napolni. Viszont ugyanazok a strukturális hibák, amelyek halmozottan jelentkeznek a periférián – növekvő szegénység, a termelői szektor leépülése a szolgáltatói is pénzpiaci szektor javára, lakhatási nehézségek, stb - a hangya-államokban is léteznek, csak épp a bipoláris előítéletesség és az ortodox makrogazdasági adatok ködében elvesznek.

Egy kétsebességes Európa ötlete, amelyet a francia és német gazdasági miniszterek bedobtak a köztudatba, éppen ezért nem oldana meg semmit. Közjogilag is bebetonozná ugyan a jelenlegi központ és periféria közötti kettéosztást, a központban is megőrizné ugyanazokat az óriási egyenlőtlenségeket kiterlemő, társadalmi kohéziót szétbombázó mechanizmusokat, amelyek ma is léteznek. És ennek a felismerésnek fényében abban sem bízhatunk, hogy majd a kétsebességes Európa központjának példamutatása és szigorú szeretete a periféria államait és felzárkózásra kényeszeríteni. A jelenlegi gazdasági rendszerben ez maga a felzárkózás, Görögország teljesen jól felzárkózott, betagozódott ebbe a rendszerbe, amelynek azonban igazságtalan szervezőelvei miatt a permanens krízis állapotában kell léteznie.

Neki a felzárkózás = válság és kiszolgáltatottság.

Amennyiben tehát meg szeretnénk reformálni Európát, le kell számolnunk ezekkel a gondolkodásunkat vakvágányra vezető beidegződésekkel. Le kell számolnunk azzal a hittel, hogy a piac mindent megold (a 2008-as összeomlás után alig pár évvel hogyan lehetne ilyent mondani?), hogy a jelenlegi gazdasági rendszer körülményei között lehetséges az európai periféria felzárkózása, illetve azzal az elképzeléssel, hogy léteznek tücskök és hangyák. Az országok nem saját hibájukból, belső bajaik miatt válnak szemünkben tücskökké és hangyákká, hanem mert a rendszer logikája megköveteli, hogy létezzenek ezek a kategóriák, és ezért egyes államokat belekényszerít ezekbe a szerepekbe. Csodálatos trükk ez, szemünkben felcserélődik ok és okozat, a diagnózis és a gyógyír pedig ebből kifolyólag csak rossz lehet.”