Napraforgó tagozat

„Kevés olyan dolog volt a rendszerváltozás óta eltelt huszonöt évben, amiben nemzeti egyetértés születhetett volna a különböző politikai szereplők között. A pártok, ahogyan nevük is mutatja, soha nem az egészet képviselik, csupán egy részét az eltérő nézeteknek, ideológiák­nak és érdekeknek.

Egy pillanatra úgy tűnt, a 2024-es olimpiai játékok magyarországi megrendezése mégis összehozta ezeket az eltérő véleményeket, legalábbis azok döntő többségét, s már-már úgy nézett ki, a kisebb-nagyobb részekből valami egységes egész lett.

A Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülésén például az elhanyagolhatóan súlytalan DK-n és LMP-n kívül valamennyi párt megszavazta, hogy Budapest támogatja az olimpia megrendezését. MSZP-s politikusok egyébként már korábban is többször kinyilvánították, hogy teljes mellszélességgel kiállnak az olimpia mellett, hiszen az az »ország közös ügye«, ahogyan Kunhalmi Ágnes, a szocialisták fővárosi elnöke mondta. Ehhez képest néhány órával később váratlan bejelentést tett Gőgös Zoltán az egyik közösségi portálon: az MSZP mégsem támogatja, hogy nálunk rendezzék az ötkarikás játékokat, s ezt a parlament tegnapi ülésén több elvtársa is megerősítette.

Meglepetést természetesen csak azoknak okozhatott e hirtelen pálfordulás, akik eddig valami idegen bolygón éltek. A szocialisták az eltelt huszonöt évben sokszor nem azt mondták, amit gondoltak, nem azt tették, amit mondtak, s ha volt is véleményük, gyakran kiderült, nem is értenek egyet vele. Valójában pálfordulásnak is illetlenség nevezni ezt a cirkuszt, hiszen Pál valóban megtért a damaszkuszi úton, míg az MSZP inkább egy félbolond napraforgóra hajaz ez ügyben is, amelyik képtelen megtalálni, merről süt a nap.”