„Ellentétben azonban más népek önértelmezésével a magyar identitás sosem szakadt el a valóságtól, nem vált elméleti konstrukcióvá. A nyugat védelme ugyanis valódi küzdelmet jelentett, hús-vér ellenséggel szemben, akik nem egyszerűen területi igénnyel léptek fel, vagy hadisarcot követeltek, hanem szinte kivétel nélkül egy más kultúrát, nyelvet, vallást, morált igyekeztek ránk kényszeríteni. Épp ezért az idegen kultúrák irányából érkező kihívásokra, hogy ezt a polkorrekt kifejezést használjam, mindig is érzékenyebben reagáltunk, mint a legtöbb európai nép.
Az elmúlt hónapokban népvándorlássá szélesedő bevándorlási áradat mintha ezt a történelmi küldetést elevenítené fel a magyar közgondolkodásban. Ismét két civilizáció határán érezzük magunkat, ismét külső segítség nélkül. Nem csoda, ha a magyar miniszterelnök, akinek a politikai pályája is egy történelmi fordulópontban született, elemében érzi magát, amire a tusványosi beszéd is rávilágított. A beszéd egyszerre volt visszafogott és erőt sugárzó. Mérsékelt és mégis letaglózó, ami érthető, hiszen a történelmi helyzetben mondott szavak súlyát maguk az események, jelen esetben egy soha nem látott népvándorlás adják.”