Jó a rosszban

„Kezdjük azzal, hogy minden emberben van valami tehetség, képesség. Lehet, hogy a messziről érkezettek között kis Messiket is láthatnánk, de a nagy tömegben bizonnyal akadnak olyanok, akik kimagasló tehetséget árulnának el a tudományokban, sakkban, zenében, táncban, ha a mostani szívszorító helyzetük egyáltalán megengedné az ilyen jellegű vidámkodást. Bizony, a rómaiak nagy mondását követték, amikor útra keltek: »Aki az alkalmat elszalasztja, az alkalom is elszalasztja őt.« Ha most nem menekülnek el az életüket fenyegető önkény és a terror elől, máskor talán már nem lesz módjuk rá.

Ha pedig történetesen nálunk szeretnének maradni, ahol – nem olyan rég tömören megfogalmazta az egyik menekült – béke van, nézzük a jó oldalát a dolognak. Hátha hasznosulna nálunk mindazon emberi érték, tehetség, ami sokukban meglehet. Elhelyezésük, képzésük, társadalmunkba való beillesztésük valószínűleg nem kerülne annyiba, mint a négy méter magas drótkerítés, aminek szükségességét azért nem vonom kétségbe. Ez az integráció sokszínű tartalmat kölcsönözhetne a »Magyarország jobban teljesít« feliratnak, ami minduntalan ott ékeskedik a kormánypárti nyilatkozók háta mögött.”