Európa puskaporos hordója, a hagyományosan fragmentált Balkán időről időre újabb kihívásokkal szembesül.
„A boszniai és macedón példák tipikus illusztrációi annak a jelenségnek, hogy mi történik a mesterségesen összefércelt államalakulatok (Szovjetunió, Jugoszlávia) felbomlását követően: mivel a korábban elnyomott etnikai és vallási különbözőségek nem követik az országhatárokon alapuló nemzetállami logikát, konfliktusgócok jönnek létre, amiket a központi kormányzat erővel próbál elfojtani, ahelyett, hogy a plurális demokrácia jegyében kiterjesztené ezen csoporton jogait.
Ebben a csapdában vergődik régóta ez a két ország is. A fő gond az, hogy nem létezik univerzális megoldás ennek a helyzetnek a feloldására. Bosznia esetében a még nagyobb szerb önállóság a területi elszakadás veszélyét veti fel, míg Macedónia a kisebbségek jogainak kiterjesztésével az éppenhogy többségi macedón nemzetiség önálló államiságát sodorná veszélybe. Mindenesetre, amíg a balkáni országok nem rendezik megnyugtató módon ezeket a belső konfliktusokat, addig hiába várják külső megítélésük jelentős javulását. Más kérdés, hogy az évszázados ellentétek rendezése nem várható el pár év leforgása alatt, de legalább az akaratot látnunk kéne – és nem csak a szavak szintjén.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az újvidéki tragédiát követő tüntetések mögött a nyugati hatalmakat sejti Aleksandar Vucic szerb államfő.
Az új törvénycsomag szigorítja a családegyesítést és a civil szervezetek tengeri tevékenységét.
A robbanást követően a koszovói illetékesek azonnal terrortámadásnak minősítették az esetet.
A robbanás miatt a térség ivóvízellátása is veszélybe került.
Aztán hátat fordított és elsétált.
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
Sajtóhírek szerint egy listát is találtak náluk politikusokról és újságírókról.
