Elfáradt a rendszerváltó elit?

„Bizonyos, nemcsak Lengyelországra, hanem az egész régióra érvényes trendek azonban már most kirajzolódnak. Ahogy a házasságban hét, úgy Közép-Európa pártjainál nyolc év kormányzás után jön el a kritikus időszak. Egyre távolabb kerülnek a társadalomtól, s a hatalom megtartása marad szinte az egyetlen cél. A bajban gyakran ellenségképeket gyártanak, s a populizmusba menekülnek. Ezt a nyilvánvaló elfáradást, ahogy a házastárs esetében a jó fizetés, úgy egy pártnál a mutatós makrogazdasági mutatók is egyre kevésbé leplezhetik.

A lengyel fejlemények másik megszívlelendő tanulsága, hogy mind nagyobb keletje van a megcsontosodott politikai rendszereken kívül állóknak. Mint azt a Wprost hetilap szerkesztője, Jaroslaw Gizinski megfogalmazta, ennek oka az, hogy egyre többen gondolják: a rendszerváltás utáni elit ideje lassan lejár.

Marginalizálódtak a posztkommunista, majd a velük együtt harcosan liberális erők, de már az elfáradással küszködnek az őket váltó nagy néppártok is. Mint írja, ez az elit megdöntötte a kommunizmust, lerakta a demokrácia alapjait, beragadt azonban a hatalmi harcba, s egyre kevésbé képes meggyőző válaszokat adni a jövő kihívásaira. Ez az elit azonban méltán lehet büszke arra, hogy – mint a lengyel választások ismételten igazolták –, tevékenysége nyomán a térség választásain ma már bárki győzhet.”