„Ilyen körülmények között tényleg gumicsontnak tűnik az Orbán-féle politika és annak újabb brüsszeli megvitatása. A jogi bizottság ülése hivatalosan azt vitatta meg, hogy összeegyeztethető-e az uniós tagsággal a halálbüntetés esetleges bevezetése valamely tagállamban. Hosszadalmas jogi fejtegetésekre azonban nem volt szükség, az Európai Bizottság vezetői képviselőjükön keresztül megüzenték a bizottságnak, hogy nem, ha egy ország ezzel próbálkozna, akkor azonnal elvesztené tagállami jogait. Innen kezdve politikai vita kezdődött, amely a Fidesz teljes elszigetelődését hozta. Bár a jobboldali magyar média előszeretettel »magyar szocialista összeesküvést« emleget az ilyesfajta brüsszeli vitákkal kapcsolatban, legkevésbé sem a bizottság szocialista tagjai voltak a pénteki vita főszereplői. A legerősebb kritikát különböző jobboldali frakciók nyugat-európai képviselői fogalmazták meg. (...)
Orbán persze pontosan arra játszik, hogy a nemzetközi porondon előbb-utóbb valóban megunják a tettei miatti felháborodást, Magyarországon pedig népszerűségre számíthat azzal, ha hébe-hóba mégis támadják külföldön. De ez a számítása már rövidtávon sem jön be. A magyar miniszterelnök ugyanis gumicsontként igencsak hasznos az EU és a tagállamok vezetői számára. Jobboldaliak és baloldaliak, Görögország barátai és ellenfelei, a TTIP hívei és kritikusai, az egymással versengő uniós intézmények vezetői örömmel konstatálják, hogy az orbáni politika elítélésében legalább egyetértenek egymással. Magyarországgal szemben, amely sokkal kisebb, mint az Egyesült Királyság, szegényebb, mint Görögország, s még annyi igazi barátja sincs, mint mondjuk Ciprusnak, bátran bemutathatják, hogy mindannyian őszintén hisznek a demokráciában, az emberi jogokban, a szolidaritásban. Orbán Viktorhoz és kormányához viszonyítva ez igaz is, magyar mértékkel mérve mindannyian jó demokraták. Ezért nem is fogják megunni Orbán Viktort, az iránta érzett utálat éppenséggel kohéziót jelent a huszonhét másik uniós tagállam vezetői között. Ennek különösen azok a kelet-európai országok örülnek, amelyek a Magyarországénál jobb megítélésüket »nyugatiságuk« jeleként értékelik.
Ha ma valami okból ismét békekonferenciát kellene tartani, és azon Orbán Viktor képviselné hazánkat, Magyarország feltehetően sokkal kevesebbre számíthatna, mint annak idején Trianonban.”