Látszatdemokrácia

„- Egy múlt heti interjúban elmondta, hogy »teljes mellszélességgel kiáll a kormányfő mellett«, de egyik politikusáról, akit nem nevezett néven, azt mondta: »egy nagyszájú minisztert látok, aki frontálisan támad mindenkit, akit csak ér«. Úgy tudjuk, a cikk megjelenése után egy sajtóeseményen az említett személy csak elütötte a dolgot, de egy jobboldali politikus megjegyezte: mindeközben a zeneakadémiai koncertje ötven milliós támogatást kapott. Mit szól ehhez?

- Nem tudom. Mit jelent ez, hogy ötven millióért tessék kussolni? Soha nem kussoltam, még akkor sem, amikor enyhén szólva sem volt demokrácia.

- Most az van?

- Látszat demokrácia, de ebbe most ne menjünk bele.

- Jó, akkor most minden kultúrpolitikai célzatosság nélkül ugorjunk a tavaly decemberi Beatünnep tapasztalataira. A koncerten az Illés még élő - és felvételről a már elhunyt - tagjai mellett fiatal, tehetséges zenészek adtak elő több régi slágert, a saját olvasatukban. Ön szerint a mai feltörekvő tehetségeknek mennyi esélye van arra, hogy olyan klasszikus életművet építsenek fel, mint például önök?

- Még ha bármiféle tanulsággal vagy tapasztalattal bírt is számukra ez a koncert, akkor sem hiszem, hogy van esélyük. És nem azért, mert pár korunkbeli feláll, és az öklét rázva kivonul, mert szerintük elrontották az élményt, vagy átkozódnak, hogy miért nem mi vagyunk végig, akár a szívinfarktusig a színpadon. A mai nemzedék azért nem tud tovább gördülni, mert nagyon megváltozott a világ. Amit ma sokan játszanak, az egyszerűen nem zene. Látom a fiatalokat az utcán, a villamoson, mennek lehajtott fejjel, fülükbe harsog ez a nem-zene. Akkor már inkább hallgatnák a külvilág hangjait. De erről nem ők tehetnek, olyan világban élnek, amitől menekülni kell, hát ezt is teszik. Mi nem menekültünk, sőt, inkább behívtuk a külvilágot, még egy olyan társadalmi helyzetben is, amikor nyomokban sem volt demokrácia.”