A tenger mélyén

„De szárazföldi menekültek esetében sem érdekes a »nemzeti érdek« kizárólagossága esetén, hogy nekik mint embertársainknak mi rosszabb, s mi kevésbé. S hogy egyetemes értékek, erkölcsi, etikai elvek mit diktálnak. Miért is gondolna bárki mást a felénk tartók életéről és haláláról, mint a többiekéről, akik nem tartanak felénk? Az ötvenmillió menekült túlnyomó részéről, aki a saját hazájában vagy a szomszédos, nyomorgó országokban bujdosik, s nincs kisebb esélye a halálra, mint a tengeren?

Sőt. Vagy azokról, akik nem mozdulnak, csak élik emberhez méltatlan körülmények között az életüket, kiszolgáltatva erőszaknak, gyilkosoknak, éhségnek, háborúnak? A részérdekek szentsége biztosítja a brutális egyetemes egyenlőtlenséget. Ebből hatalmas tolóerő lesz amott, s nem kisebb szívóerő emitt. Ezek összeadódnak. S ezzel az óriási összerővel csak a végletes kegyetlenséget és embertelenséget lehet ideig-óráig szembeállítani. Vagy egészen másképp kell a glóbusz nagy bajairól gondolkodni. Globálisan.”