Újra végvár?

„Esetleg kérjük meg az Egyesült Államokat – ha már oly derekasan »felszabadította« Afganisztánt és Líbiát, „demokratizálja” Szíriát –, ugyan legyen már annyira jó szövetségesünk és barátunk, hogy hozzájárul a menekültek cehéhez?! Ha már mi fegyvert ragadunk az általa kiszabadított szellem, az Iszlám Állam ellen… Azt hiszem, mindannyian ismerjük a választ.

Ezt Európának kell megoldania. A nagyoknak mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk, Franciaország és Nagy-Britannia például a bombázások közben lelkesen beszélt arról, hogy Líbiában paradicsomot teremtenek Kadhafi elkergetése után, hát itt a lehetőség, hogy legalább élhető életre adjanak pénzt. Az északi, emberi jogokkal kelő és fekvő országok is kinyithatnák a pénztárcáikat. Helyette, úgy tűnik, inkább növekedni fognak azok az értelmetlen és betarthatatlan előírások, amelyek gúzsba kötik a görögöket, az olaszokat és persze minket is. Mert ez nem mediterrán probléma, tavaly Magyarország az ötödik volt azon országok között, amelyek a legtöbb menekültet fogadták. Persze mi csak amolyan »hátsó ajtó« vagyunk, de mit szólnának Bécstől Berlinig, ha mi most egyszerűen átengednénk mindenkit? Megint mi legyünk Euró­pa végvára, történelmi szokás szerint pénz és támogatás nélkül, de annál több korlátozás és előírás, kioktatás és számonkérés mellett? 

Az Európai Unió vagy lépjen fel együttesen, vagy hagyja, hogy mindenki maga cselekedhessen. Átgondolva ennek minden következményét is, ugyanis hosszú távon ez nem csak migrációs probléma, ez egyben az EU létének és szükségességének kérdése is.”