Mr. Sukoró

„Ronald S. Lauder az Élet menetére érkezett Magyarországra. A vészkorszak áldozatai előtt tisztelgő rendezvény időpontja idén véletlenül egybeesett a tapolcai választás napjával, ahol a Jobbik jelöltje is nagy eséllyel indult, majd nyert. (...)

Sukoró után azonban az emberek többsége nem feltétlenül gondolja úgy, hogy Ronald S. Lauder Magyarország nagy barátja lenne. S amellett, hogy a kaszinóberuházással okozott már számunkra csalódást, korábbi nyilatkozatai sem a magyarok iránti elfogulatlanságról tanúskodtak. (...)

A különböző bíróságokon zajló tárgyalások közül mindenesetre a washingtoni eljárás az, ami különösen érdekes. E perben Magyarországgal szemben több mint százmilliárd forint kártérítést követeltek Lauderék a beruházás meghiúsulása miatt. Az amerikai bíróság előtt erőtlen és kifogásolható jogi érveket használtak, illetve az antiszemitizmusra hivatkoztak, ami miatt hátrány érte őket Magyarországon. Pedig Sukoró esetében nyoma sem volt a Jobbiknak. Meg persze az antiszemitizmusnak sem. Az amerikai bíróság józanságát és a magyar állam képviseletében eljáró ügyvédek szakértelmét jelzi az, hogy a bíróság még e politikai nyomásgyakorlás hatására sem vette figyelembe Laudernek a világpolitikában kiharcolt tekintélyét, és nem hunyt szemet a jogi érvek fölött. A jól ismert sunyi vádaskodás ellenére pedig a magyar állam eljárását és jogi érveit ítélte megalapozottnak, azaz mellettünk döntött.

Lauder tanácsai tehát hamisan csengenek. Értelmüket sem a legnagyobb vesztes, a Fidesz–KDNP, sem a legkisebb, Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció nem látja. Utóbbi úgy értékelte a tapolcai eredményt, hogy a választók között a Jobbiknak nincs nagy támogatottsága, csupán a hangulat kormányváltó. Mindebből érzékelhető, hogy a magyar társadalom nincs rászorulva Lauder tanácsaira. Nélküle is el tudja és el is fogja dönteni, mi áll érdekében, és mi nem. Jobbikostul, Sukoróstul.”