Jó lenne meghagyni a rasszista címkét az igazi rasszistáknak. Különben rájuk nem maradnak szavaink.
„Tóta W. Árpád, a hvg.hu publicistája se kutyám, se macskám, a világról minden bizonnyal nagyon mást gondolunk, de semmi nem utal rá, hogy rasszista lenne. Jó lenne, ha az ilyen ügyekben egyenlő mércével mérnénk. A Heti Válasznál mindig visszautasítottuk az indokolatlan, politikai bunkóként forgatott lerasszistázást – ennek általában jobboldali sajtótermék, publicista, politikus szokott a célpontja lenni –, és akkor sem érdemes másfajta mércével mérni, hogy történetesen fideszes politikusok forgatják a fegyvert egy ellenoldali lap újságírójának feje fölött.
Stumpf András volt kollégánk frappánsan megírta, hogy miért értelmetlen a vád, én se ragoznám tovább, érdemes odaát elolvasni. Tóta a közmédia riporterének nem a származását, hanem a szakmai alkalmatlanságát ekézte, amikor kijelentette: a közmédia megszűnése után legfeljebb közmunkát kaphatna. (...)
A kormányzati agytrösztnél biztos zseniális kommunikációs fogásnak tartják, hogy fejbe vágják a rasszizmusbunkóval az őket állandóan támadó balliberális ellenzéki oldalt. És tényleg van a helyzetnek egy sajátos iróniája, hiszen pontosan tudjuk: ha Tóta inkriminált mondatát egy jobbos újságíró írja le, simán keresztre feszíthették volna érte. És persze senki meg nem szólalt volna a védelmében. Én mégis azt gondolom, jó lenne meghagyni a rasszista címkét az igazi rasszistáknak. Különben rájuk nem maradnak szavaink.”