Nagyon nem kéne részt vennünk az iraki népirtásban!

Bár ezt a brutális tényt valamiért sosem emlegetik, az Európai Parlamentnek egy éve benyújtott indítvány szerint 1,4 millió áldozata volt az „iraki háborúnak”, mert ugye szemérmesen így szoktuk megnevezni a 2003-ban megkezdett nyugati intervenciót és annak katasztrofális eredményeit. Bő egy évtized alatt (!) a mai napig másfél millió halottal, tehát kábé egy budapestnyi ember halálával kellene elszámolniuk azoknak, akik most megint a nyugati intervenciót szorgalmazzák. Elszámoltak vele? Szó sincs róla. Pedig az áldozatok számán túl az elkövetési módok is a  lehető legkomolyabban vetik fel népirtás, illetve emberiség elleni bűncselekmények gyanúját. Az Európai Parlamentnek benyújtott indítvány tételesen felsorolja olyan cselekmények sorozatát, mely alapján sürgősen ki kellene vizsgálnia valóban független nemzetközi szervezeteknek, hogy milyen háborús bűnök terhelhetik közvetve, vagy akár közvetlenül a katonai akcióban részt vett NATO tagországokat és ezen háborús bűnök összességét tekintve mennyire lehet megalapozott a népirtás, illetve emberiség elleni bűncselekmények megvalósulása:

„az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság jelentős mennyiségű, valójában nem szegényített uránt tartalmazó lőszert használt Irakban, ami tragikus módon a gyermekkori rák és a születési rendellenességek előfordulásának fokozódásához vezetett;”

„az Egyesült Államok és szövetségesei az elmúlt öt évben ahelyett, hogy segítette volna Irakot a fejlődésben, hagyta, hogy az ország visszafelé sodródjon és mélyen húzódó törésvonalak alakuljanak ki a társadalomban, szétverve az iraki nemzeti identitást, amelyet 2003-at követően vallási és etnikai alapú identitások váltottak fel; mivel az elmúlt néhány évben az iraki helyzet jelentősen romlott, és fokozódtak a síiták és szunniták közötti etnikai összecsapások;” stb. stb.

Ha netán elfelejtette volna bárki, 2003-ban az olajkitermelésben stratégiai szerepet játszó országot az USA és Nagy Britannia vezetői olyan tömegpusztító fegyverekre hivatkozva szállták meg, melyeket azóta sem találnak – katonai beavatkozásuk és annak következményei viszont kétségkívül tömegpusztítónak bizonyultak. Tehát, mint azóta cinikusan maguk is beismerték: beavatkozásuk akkor is hamis és hazug hivatkozási alappal történt. Mi a garancia arra, hogy az ISIS gyanúsan profi kivégzési videói ma valósabb alapot adnak a beavatkozásra és mi a garancia, hogy az sikeresebb lesz mint korábban? Tekintettel arra, hogy az ISIS vezére például ismeretlen időt töltött amerikai fogságban és kiszabadulása után nagyon meglepő gyorsasággal sikerült megszerveznie az ISIS hadseregét, szinte példátlan katonai sikerekkel és a nyugati közvélemény befolyásolására optimalizált profi kommunikációval. Mi a garancia, hogy emögött nincsenek nagyhatalmi érdekek és titkosszolgálati akciók sorozata országaink közvéleményének manipulálására? Ki fog érdemben válaszolni most ezekre a kérdésekre? Ki felel a casus belli hitelességéért, mikor az ISIS által kontrollált területen és Irakban sincs semmilyen nemzetközi ellenőrzés, gyakorlatilag lehetetlen az újságírói munka, bármilyen tényfeltárás.

A megoldást már egy éve megfogalmazta az Európai Parlamentnek benyújtott indítvány, így a sajtóban és lassan a parlamentben is elszabaduló ostoba háborús handabandázás helyett ezt kellene megszavazni, utána pedig következetesen megvalósítani, - feltéve, hogy valóban a béke feltételeinek megteremtése a célunk és nem valami egészen más, ami eddig zajlott Irak térségében és utóbb már Szíriában is.

 Az indítvány fő pontjai alapján az Európai Unió

„határozottan elítéli a koalíciós erők iraki katonai beavatkozását; hangsúlyozza, hogy a megszállás sérti a nemzetközi jogot és kiemeli annak illegális jellegét; hangsúlyozza, hogy Irak Egyesült Államok általi megszállásának fő következménye a jogállamiság szinte teljes összeomlása és a vallási szélsőségek erősödése az országban; rámutat az uniós tagállamok azori csúcstalálkozón részt vevő államfőinek és különösen az Európai Bizottság távozó elnökének, Durão Barrosónak a felelősségére; megismétli, hogy elítéli a nemzetközi jog megsértését; úgy véli, hogy az ezért a jogellenes háborúért és az emberiesség elleni bűncselekményekért felelős személyeket nemzetközi bíróság elé kell állítani;

2.      egy nemzetközi konferencia összehívására szólít fel, amely előmozdítaná a felek közti párbeszédet egy elfogadható megoldás kidolgozása érdekében, és elutasítja a külföldi szereplők illegitim törekvéseit, amelyek az ország megosztását célozzák annak érdekében, hogy nagyobb ellenőrzést tudjanak gyakorolni az iraki olajkészletek felett;

3.      elítéli az iraki belpolitikába való valamennyi múltbéli, jelenlegi és jövőbeni beavatkozást; hangsúlyozza, hogy a valódi függetlenség megvalósítása érdekében Iraknak teljes ellenőrzést kell gyakorolnia saját gazdasága felett, beleértve a természeti erőforrásokat is; hangsúlyozza, hogy az olajból származó bevételeket eszközként és lehetőségként kell felhasználni a fenntartható társadalmi és gazdasági újjáépítéshez, ami az iraki társadalom egészének javát szolgálja; felszólítja az iraki kormányt annak biztosítására, hogy az ország erőforrásait átlátható és felelősségteljes módon, valamennyi iraki javára használják fel;

4.      úgy véli, hogy az Irak megszállásában részt vevő országok – köztük több uniós tagállam – felelősek a hazugságokon alapuló háborúért, ezért kötelesek támogatni az igazság feltárását és az igazságszolgáltatást, valamint helyrehozni az iraki népnek okozott károkat; elismeri, hogy ez a jogellenes háború elpusztította az országot és az egész régióban fokozta az erőszakot; elítéli, hogy az olyan olajtársaságok, mint a Royal Dutch Shell Oil Company, a BP és az ExxonMobil kifosztották Irak természeti erőforrásait;

5.      elítéli a társadalmi, politikai vagy vallási csoportok ellen elkövetett erőszak valamennyi formáját; sajnálatát fejezi amiatt, hogy sok ember meghalt és megsebesült; elítéli valamennyi gyilkosságot és kivégzést; mély aggodalmát fejezi ki az erőszakos támadások fokozódása miatt; részvétét fejezi ki az áldozatok és sebesültek családtagjainak; felszólít az erőszak haladéktalan beszüntetésére; úgy véli, hogy e bűncselekmények elkövetőit bíróság elé kell állítani;

6.      felhívja a figyelmet az iraki népet sújtó humanitárius problémák megoldásának sürgető szükségességére; hangsúlyozza, hogy az iraki hatóságok és a helyszínen dolgozó nemzetközi segélyszervezetek összehangolt fellépését a kiszolgáltatott csoportok – köztük a menekültek és a lakhelyük elhagyására kényszerültek – segítésére, valamint annak biztosítására kell összpontosítani, hogy ezek az emberek védelemben részesüljenek, és megfelelő feltételeket teremtsenek biztonságuk és méltóságuk megőrzése érdekében;
(…) (...)

11.    követeli, hogy az ENSZ égisze alatt indítsanak nemzetközi vizsgálatot a kínzás széles körben való alkalmazásának, továbbá az iraki titkos börtönök és egyéb kínzóközpontok létének igazolására, annak érdekében, hogy az ebben részt vevő valamennyi érintett fél felelőssége kijelenthető legyen és a felelősöket megbüntessék;

12.    elítéli a társadalmi, politikai és vallási csoportok ellen elkövetett erőszak valamennyi formáját, elítéli a háború 2003-as kezdete óta végrehajtott gyilkosságokat és kivégzéseket, és sajnálatát fejezi ki a terrorista támadások legutóbbi hulláma és a halálbrigádok tevékenysége miatt;

13.    emlékeztet az igazságosság, az igazság és a jóvátétel elveinek fontosságára; úgy véli, hogy az ezért a jogellenes háborúért és az abból következő emberiesség elleni bűncselekményekért felelős valamennyi személyt bíróság elé kell állítani; ragaszkodik ahhoz, hogy tíz évvel meggyilkolásuk után szolgáltassanak igazságot Couso, Procjuk és Ajub újságírók számára, hogy ezek a gyilkosságok ne maradjanak büntetlenül;

14.    elutasítja az EU és az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodást; úgy véli, hogy az Irakkal folytatott uniós együttműködés legfőbb célkitűzése az erőszak felszámolása, a társadalmi és gazdasági fejlődés, az emberi jogok teljes mértékben való tiszteletben tartása és az iraki nép jólétének helyreállítása, nem pedig az uniós olajipar iraki megjelenése és terjeszkedése kell legyen;

15.    elítéli a szegényített uránt tartalmazó lőszerek háborúban való – különösen az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság általi – használatát; felhívja az EU-t, hogy alakítson ki egy, a szegényített uránt tartalmazó lőszerek használatának betiltását támogató közös uniós álláspontot, és dolgozzon ki programokat az érintett területek megtisztítására;

16.    felhívja az iraki hatóságokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket a nők és férfiak közötti egyenlőség, illetve annak biztosítása érdekében, hogy a nők jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák;

17.    sürgeti az iraki parlamentet és kormányt, hogy biztosítsák a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény tiszteletben tartását, valamint hogy küzdjenek a gyermekmunka, a gyermekprostitúció és a gyermekkereskedelem ellen;”
Forrás.
 
*

Legyen szabad megjegyezni, hogy az emberiség elleni bűncselekmények lajstroma pont így kezdődik:

„Béke elleni bűncselekmények

Ebbe a körbe tartoznak azok a bűncselekmények, amelyek a békét, a népek szabadságát, a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoportok létét és elnyomásmentes élethez való jogát veszélyezteti.

    Háborús uszítás.

    Tiltott toborzás.

    Népirtás.”
Elég pontos robotképet kapunk ebben a leírásban az iraki intervencióról, hogy megalapozza a gyanút...

Hasonlóan találónak tűnik esetünkben a háborús bűncselekmények felsorolása is:

„a hatályos Btk. a következő bűncselekményeket nevesíti:

    Polgári lakosság elleni erőszak.

    Háborús fosztogatás.

    Bűnös hadviselés.

    Nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása.

    Kulturális javak nemzetközi védelmének megsértése.

    Harctéri fosztogatás.

    Fegyverszünet megszegése.

    Hadikövet elleni erőszak.

    Visszaélés a Vöröskereszttel.”


Vagy a nemzetközi jogból továbbra is gúnyt akarunk űzni Irakban? ...ahogy nyilván Szíriában, Afganisztánban, vagy -hozzánk közelebb- itt Ukrajnában és világszerte sok olyan elhúzódó konfliktusban, melyek ma kevésbé vagy egyáltalán nem szerepelnek a napi hírekben.

*

MINDENKI GONDOLJON SAJÁT BEHÍVÓJÁRA, MIKOR HÁBORÚKRÓL BESZÉL!

Dehogy csak a „távoli” Irakról van szó! Amikor ezekről a háborús részvételt szorgalmazó cikkek és most már sajnos parlamenti nyilatkozatok kapcsán, különösen az ukrán háborús konfliktus tükrében mindenkinek szépen maga elé kéne képzelnie a saját névre szóló behívóparancsát és úgy handabandázzon tovább, de csakis a saját maga nevében!

Persze, egy kárpátaljai kocsmában kábé hülyének néztek volna mondjuk két éve, ha azt mondom: még az is megtörténhet hamarosan, hogy behívót kapnak, de ma aligha röhögnének ki ezzel, mikor Debalcevénél is a kárpátaljaiakat küldték a húsdarálóba, valahogy ők voltak azok, akiket bekerítettek... Na és mi a garancia, hogy mi megússzuk, ha itt hagyjuk tovább csaholni és egyre durvulni a háborús uszítást?

A megoldás pedig rendkívül egyszerű: menjenek a frontra azok, akik oda akarják küldeni a népeket. Vívjanak meg ők az ellenségükkel, ha szerintük bárki ellenség. Mert az igazság az, hogy soha egy népnek se volt egyetlen másik nép az ellensége. Amióta világ a világ, mindig csak az eszelős, néptől eltulajdonított hatalmuktól ittas politikai vezetők és lakájaik szerint vannak ilyen-olyan ellenségek, az ő saját érdekeik miatt megszállandó országok, „elkerülhetetlen háborúk” stb. Felesleges vitatkozni velük: menjenek háborúzni egymással, ha annyira akarják, csak minket hagyjanak ki ebből és a többi népet hagyják békén. Nincs azokkal se baj, legfeljebb az ugyanolyan idióta háborúra uszító vezetőikkel. Mindenki jobban jár, ha ezek időnként lekaszabolják egymást, vagy rájönnek, hogy annyit nem ér meg az egész.

A MEGOLDÁS EGYSZERŰ: KÜLDJÜK EL HÁBORÚZNI AZ USZÍTÓKAT

Az ilyen háborús uszítók megszállottsága sokkal nagyobb veszélyt jelent ránk és a békére mint bármi, amire hivatkozni szoktak, például a minket fenyegető „idegen megszállás”, azok a fránya idegenek, akik elözönlenek, meg ugyebár a terroristák, akiket valahol valakik egyre nagyobb számban képeznek ki.

Képzeljük csak el, mire menne egy idegen hadsereg az országunkkal, ha itt csupa bátor, egymással mindig együttműködésre kész, mindhalálig szolidáris és békés ember élne. Mondjuk bevonulnak, de nincs semmi ellenállás, ezért semmi sem indokolja katonák vagy civilek lemészárlását. Provokációképpen lemészárolnak pár tucat vagy akár pár száz civilt, de a lakosság nem enged a provokációnak. Akkor vajon mit tesznek? Nem állíthatnak katonát minden civil mellé, hogy folyamatosan valami baromságra kényszerítse, amikor meg nem néznek oda, mindenki csinálná tovább azt, amit egyébként. Hosszabb távon SEMMIT nem érnének el az ország megszállásával...

Ja, hogy Magyarország minimum a török hódoltság óta nem ilyen ország és a népe  újra és újra kész akár önként kiszolgálni ilyen-olyan idegen hatalmakat, elárulva szomszédait, barátait vagy akár a családját is? Akkor talán nem is a minket megszálló idegenekkel van baj és hiába győznénk le bárkit, amíg magunkat nem sikerül, hiába is próbálnánk uralkodni másokon, amíg magunkon nem tudunk uralkodni. Talán érdemesebb lenne a pótcselekvés helyett valódi problémáink megoldására koncentrálni!