Orbán nacionalista, nem konzervatív

„hvg.hu: Szombati beszédében két kulcsfogalmat használt: a szabadságot és a méltányosságot. Előbbi a rendszerváltás idején mintha még meglett volna, de ahogy fogalmazott »az elit nem mondta el«, hogyan éljünk a szabadsággal.

B. P.: A szabadság reménye volt meg a rendszerváltás időpontjában. A politikai elit felelőssége lett volna, hogy ezt átfordítja nemcsak az intézményrendszerbe, ami létrejött, hanem elkezd dolgozni azon a politikai kultúrán, ami az emberek számára érthetővé és értékessé teszi a szabadság fogalmát. Ehelyett mit kaptunk? Egy olyan politikai intézményrendszert, amiben a szabadságok szabadságjogokká transzformálódtak. Aztán a Bokros-csomagtól, 1995-től az eredeti értékközpontú politizálás meghalt, alárendelődött a büdzsétípusú, közgazdasági államháztartási kultúrának. Orbánnál pedig, noha látszott annak a reménye, hogy kialakulhat egy jó, polgári konszenzus a követendő feladatok és az értékrendszer körül, az egészet felülírta a személyes hatalmi ambíció. A kétezres évek, az meg egy csődtömeg! Attól kezdve nem csoda, hogy a tömegek lemondtak arról, hogy értékeket találjanak a politikai rendszerben – alapvetően a politikai rendszer illegitim módon működik.

hvg.hu: Hogyan lehet felmutatni ezt a politikai értékrendszert, amikor a magyar társadalom láthatóan kötődik a gondoskodó államhoz, és az emberek nem rajonganak az autonómiáért, félnek a szabadságtól?

B. P.: A magyar konzervatív hagyomány valóban vékony. Elsősorban azért, mert a 20. században a konzervativizmust megölte a nacionalizmus. Magyarországon a kettő felcserélhető: ami nemzeti érdekű, azt a politikai rendszer azonmód besorolja a konzervativizmushoz. Sőt, ami a baloldali beszédmód tévedése, hogy mindent, ami jobboldali, azt is. Nekünk ki kell hámozni a konzervativizmust az állam és a nacionalizmus kettős gyarmatosítása alól. Létre kell hozni azt az autonóm, polgári kultúrát, ami bizony az állammal és a nacionalizmussal szemben is védi az autonómiát, a lokális gyakorlatokat, védi a közelséget, a családot, a klubokat, dalárdákat stb., melyek mind nagyon fontosak a mindennapokban. Mi az embert helyezzük a középpontba. Bizony lehetnek olyan helyzetek, amikor az egyes ember élete szempontjából nem az a prioritás, hogy szabad legyen, hanem sok más egyébbel kell körbebástyázni az életet, hogy azt az ember értékesen, értékteremtően tudja élni. Ebből az értékesen élhető emberi életből következik a beszédemben is elhangzott fogalom: a szabadság méltányos rendje. Ez egy nagyon fontos összegzése a konzervativizmus politikai pozíciójának. Ebből le lehet fordítani minden kormányzati intézkedést, ami konzervatívnak nevezhető, és ha valamikor odajutunk, akkor így fogunk eljárni.

hvg.hu: Ha most kormányra kerülne, milyen intézkedéseket hozna, csak hogy lássuk ezeket az elveket a gyakorlatra lefordítva?

B. P.: Az első intézkedés az lenne, hogy vázolnánk a politikai ciklus teendőit – mert a választót perspektívába kellene helyezni. Rendkívül fontos lenne a joguralom visszaállítása, ami nem lenne feltétlen azonos az 1990-es alkotmány visszahozatalával. Fontos lenne az állam különböző funkcióinak korlátozása, ennek részeként az adórendszer reformja. Át kell alakítani a kormányzati újraelosztás rendszerét. Vissza kell adni a pénzt az embereknek és a regionális, önkormányzati szintekre is. A kormányzati adóelvonás mértékét legalább 15 százalékkal csökkentenénk. Alapvetően egykulcsos adó pártiak vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy az államnak nincs erkölcsi jogosultsága, hogy válogasson a polgárai között abból a szempontból, hogy mennyi pénzt keresnek, meg hogyan használják fel a tehetségüket. De ez nem azt jelenti, hogy ezt az egyszerű adórendszert ne egészítenénk ki szociális, hatékonysági előírásokkal, melyek azoknak segítenének, akik igazságtalannak találhatnák az egykulcsos adórendszert. Emellett egy borzasztóan erős, a jelenlegi büdzséjének kétszeresével működő plurális oktatási rendszert alakítanánk ki. Ezt kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy bármilyen reményük legyen a méltánytalan sorban élő embereknek, hogy felzárkózzanak olyan szintre, amikor már képesek bekapcsolódni a piac működésébe. Nagyon sok gyors intézkedést kéne hozni, de ami a legfontosabb, hogy lépten-nyomon érzékeltessük, az ember maga felelős a saját életéért, azaz az államra is úgy kell tekintenie, mint a saját élete eszközére.”