Iránytű

„Ez az öt óra Budapest számára kiemelten fontos volt – ennyiben indokolt a látogatást megelőző felfokozott izgalom –, hiszen Berlin hagyományosan iránytűként szolgál a magyar külpolitika számára. Olyan viszonyítási pont Európában, amelyre mindig figyelni kell, s kiemelten érvényes ez a tétel a jelenlegi geopolitikai viharban. Aligha meglepő hát, hogy az ukrán válság és az Oroszországhoz viszonyulás állt a megbeszélések középpontjában. S nemcsak azért, mert a gazdasági növekedés élénkítése és a bevándorlás mellett ezek az Európa jövőjét meghatározó legfőbb kérdések, hanem azért is, mert néhány, valóban könnyen félreérthető kiszólásból sokaknak az a benyomása keletkezhetett, hogy Budapest külön utakon jár.

A német kancellár azonban most személyesen is meggyőződhetett arról, hogy Magyarország nem megy szembe az Európai Unióval, csupán legitim érdekeit követve ápol pragmatikus viszonyt Moszkvával, s ezeket szem előtt tartva támogatott minden, az energiabiztonságát erősítő elképzelést, így a Déli Áramlatot is. Ebből kifolyólag természetesen vannak hangsúlybeli eltérések a két ország álláspontja között, ám mint ez kiderült, a lényegi kérdésekben hasonlóan gondolkodunk. Így sem Berlin, sem pedig Budapest nem szállít fegyvert Ukrajnának, a békés megoldást támogatja, s tárgyalások útján oldaná meg a konfliktust. Ugyanígy mind Merkel, mind pedig Orbán úgy látja, hogy egy versenyképes Európai Unió elképzelhetetlen Oroszország, az orosz energia nélkül. S mivel az európai összefogást talán legfőbb politikai céljának tekintő Merkel szemében meghatározó szempont egy uniós országhoz fűződő kapcsolatrendszerben az egységes kiállás, mindenki konstatálhatta, hogy a cél közös, mégpedig az erős Európa.”