Leáldozott a szabadságharcos retorikának

„A német politikus nem hagyott kétséget aziránt, hogy az USA feltétlen szövetségese, és annak igazán lényeges érdekeit messzemenően képviseli, amikor az olyan rakoncátlankodó kormányfőkkel tárgyal, mint Orbán Viktor. A kancellár Amerika felé kinyilvánított gesztusa mindenekelőtt az Oroszország ukrajnai szerepével kapcsolatos kemény fogalmazásban mutatkozott meg.

Eközben – Orbánnal egyezően – hangsúlyozta Németországnak a helyzet békés rendezésében való érdekeltségét és ismét meglebegtette az Európai Unió és az Oroszország által kezdeményezett Eurázsiai Gazdasági Unió lehetséges együttműködését. Akár ennek ellensúlyozásaként határozottan kiállt a washingtoni adminisztrációnak a civil szervezetekről, az ellenzékről és a médiáról vallott felfogása mellett – ami persze egybeesik a német kormányzat értékrendjével. Figyelemre méltó az is, hogy Angela Merkel érdemben annyi időt töltött a rabbikkal mint – a közös sajtótájékoztatót is beleértve – a magyar miniszterelnökkel. A zsinagógában tett látogatást nyilvánvalóan pozitív gesztusként értékelik az amerikai hatalmi körökben is.

Bár Magyarországon zajlott mindez, az embernek az volt az érzése: igazán Merkel az úr(nő) a házban. Orbán Viktornak a német cégek magyarországi szerepéről kifejtett tirádáira például finoman szóba hozta, hogy a vállalatok működési feltételei enyhén szólva nem egészen kiszámíthatók.”