Tegnap meghalt egy francia újság

„Amikor a támadók a lövöldözés után kirohantak a párizsi szerkesztőségből, azt ordibálták, hogy »megöltük a Charlie Hebdot«. Charbonnier és a három vezető karikatúrista halálával valóban elérték e céljukat. Tegnap délben meghalt egy francia újság. (A lövöldözésnek a jelenlegi hírek szerint összesen tizenkét áldozata van, továbbiak életéért pedig még mindig küzdenek az orvosok.) (...)

A Charlie Hebdo szerzői azonban nem azért rajzoltak az iszlám ellen, hogy mások aztán más ideológiák alapján lehessenek kirekesztőek. Olyan társadalomban akartak élni, ahol a különbségek nem elválasztanak, hanem színesítenek. Ahol senki sem vesszi annyira komolyan önmagát és elveit, hogy azért ölni és halni lenne hajlandó. Ezért óvtak a vallási és a politikai fanatizmus minden formájától. Lehet persze mindezért naívnak tartani őket – végül is művészemberek voltak ők, nem dörzsölt reálpolitikusok.

Haláluk persze számos kérdést fog majd fölvetni, számos okos elemzés fog majd születni, amely a hátteret, az okokat akarja megérteni. Igen, lehet beszélni a vallások és az erőszak kapcsolatáról. Igen, lehet beszélni a bevándorlás problémáiról. Igen, lehet beszélni a muzulmán vallás veszélyeiről. A haláluknak ugyanis az az üzenete, hogy mindenről továbbra is merjünk beszélni, rajzolni, mindenen tudjunk nevetni. Nem kell sem megijedni a muszlim bigottságtól, sem belemerevedni az iszlám-ellenes bigottságba. Nem azzal adunk azonban értelmet haláluknak, ha most szétértelmezzük őket. Elég ha kimondjuk, hogy olyan karikatúristákat vesztettünk el tegnap, akiknek tehetsége, humora, zsenialitása pótolhatatlan.

Ha Európa még keresztény lenne, a tegnapi áldozatokat bizonyosan az újságírók védőszentjeivé tennék. Azonban a jelző nélküli európai, nyugati civilizációnak is a szabadság a legfőbb értéke. Ennek lettek mártírjai a Charlie Hebdo halottjai.”